5. nap Apulia- Viana do Castelo

Ilyen fajta privát szálláson ritkán fordulok meg, mert preferálom a municipal szállásokat. Hárman voltunk egy szobában, a tegnap megismert Árminnal, aki nagyon rendes srác, és egy spanyol bácsival. 

A szomszéd szobába egy magyar lány is érkezett, Kata Oroszlányból. A szállás jó, 13 euro egy Caminós fiú vezeti, a lenti bárjukban  zarándok menüt is készítenek, az 11,5 E hát kértem azt is😀 Egy óra után már a szállásra értem, mivel kettőtől lehet becsekkolni, javasolták tegyem le a szobában a zsákot és addig ebédeljek meg. Az étel finom volt és laktató. Előétel vajas zsemle, rakott tőkehalas egytálétel, kókuszos süti és egy pohár vinó tintó. 

A technikával idén is meggyült a bajom, tavaly kétszer is elhagytam a töltőt. Tegnap este meg azt vettem észre, hiába teszem töltőre a telefont, nem tölt. Két kábelt is hoztam a bizonság kedvéért, az egyik már első nap sem működött. A másik meg tegnap romlott el🙁. Ármin kábelével kipróbálva működött tehát az a hibás. A szállásadót megkérdeztem és szerencsére 100 méterre volt egy telefonos bolt, ahol kaptam ami kellett🙂. 

Este lementem a partra napnyugtát nézni. Sokáig vártam rá, de jó volt ülni egy sziklán a homokos fövenyen és hallgatni a tengert. Estére jól lehűlt a levegő. 

Kicsit arrébb hat régi szélmalom állt a dombon, olyan igazi Don Quiote féle. 

Reggel a társalgóban készülődtem össze. Fél hétkor, kicsivel Armin után indultam útnak. 

Nagyon szép, csöndes még ilyenkor az út. Esposende után egy alacsony kerítésre le lehetett ülni ott tízóraiztam. Éppen mikor végeztem , arra jött Lynn Dániából és együtt haladtunk tovább ezen a napon. Ha jól értettem reflexológus, a férje a Primitívóra ment idén ,de az neki túl hegyes. Úgy érzem hasznos volt az otthoni nyelvgyakorlás, kicsit még jobban ment a párbeszéd mint tavaly. 

Teljesen más jellegű volt a mai út mint az előző nap. Az ösvény itt beljebb halad , a tengert nem is láttuk Viana de Castellóig, ahol a szállást kinéztem. 

Irejában úgy emlékeztem van egy Római kori tábla ami bizonyítja, hogy már akkor is erre mentek a zarándokok Szent Jakab sírjához, de sajnos nem találtam meg és a könyvben sem a magyarázatot. Sok helyen az üdülő falvakban mentünk, de nagyobb részt a Galíciai eukaliptusz erdőkhöz volt hasonló, itt is régi rakott kőfalak közt vezetett az út. Chafféban megálltunk egy utólsó erőgyűjtésre és egy Delta kávéra a helyi bárban, innen már csak 8 km

Viana de Castellóba egy hosszú hídon átgyalogolva lehet beérni, melyet Eiffel tervezett. A látvány csodás szemben a hegyen a bazilika, ahova 600 lépcső vezet fel. Lehet hogy ezt a programot ma kihagyom. 

A Convento de nossa Senhora de Carmo egyházi alberguénél elköszöntem Lynntől, megnéztem a telefonomat, a mai út 31 km volt.

Nem tudom hol előzött meg Ármin, mert Faóban még mögöttem láttam a hídon, de itt a recepción éppen becsekkolt mikor betoppantam.😀