9. nap , Vigo- Ponteverda

 

Az albergue nemrégen lehetett felújítva, gyönyörű, jól felszerelt. 2-2 mosó és szárítógép is van. Öt euróért kimostam az összes ruhámat, finom illatosak most. Szappannal mosok minden nap, de az nem olyan tökéletes. A pláza aljában van egy kis Supermarcedo, ugyanazokat vettem vacsorára mint tegnap, mert nagyon bejött. Cézár saláta, instant leves joghurt és gyümölcs. 

A szállásom környéke modern, de a kikötőben raktár stílusban épült minden, még a pláza is, nem igazán szép. Előtte áll a pofára esett óriás szobra. 

Nem messze azért már itt is 

középkori kis szűk utcácskák vannak. 

Vígóról is olvastam egy csoda történetet a neten. Egy öreg kovácsnak megtettszett  egy lány. A lány visszautasította erre meg elrabolta. A lány mondta, hogy rendben van csak azt kéri, hogy műhellyel épp szemben lévő Santa Maria kápolnába minden nap átmehessen misére. A kovácsot egy pletyka féltékennyé tette, átment egy tüzes vassal hogy agyonüsse a lányt, de Isten megvédte őt, mire átért a túloldalra a kapu be volt falazva. 

Szerettem volna saját szememmel is megnézni, de sajnos gyalog majdnem egy óra járásnyira van innen, úgyhogy helyette a Bazilikába mentem. 

Ahogy odaértem, látszott , hogy koncert készülődik, de nagyon későn kezdték hát nem vártam meg, pedig szép lehetett a többszólamú kórus. 

Már esett az eső megint mire visszaértem. Korán lefeküdtem aludni. 

Reggel szokás szerint fél hatkor indultam útnak. Az eső elállt, kellemes volt a séta Vígóból kifelé. Szép látvány volt a még kivilágított városra visszanézni. 

Előttünk meg a Ponte de Rande hid nyúlt át az öblön. Ezen a helyen volt 1702-ben egy tengeri csata, amikor az angol és holland hadihajók elsüllyesztették az amerikából érkező, arannyal megrakott spanyol hajókat. 

Jules Verne Némó kapitány c. regényében a Nautilus tengeralattjáró legénysége ezt a kincset találja meg. 

Vigo után elkezdett esni az eső. Felvettük a poncsókat és délutánig szemerkélő esőben haladtunk. Az út szép erdős vidéken vezetett, ez a vízesés különösen tetszett. 

Redondellában megálltunk tízóraizni egy kávét és croissant Edinával és Katával. Utána már kisütött a nap. 

Egy óra körül tartottuk a második pihenőt Pontechampioban kólát ittam a szendvicseimhez. 

Ponteverdába érve a kinézett 8 eurós szálláson már nem volt hely. Szent Jakabban bízva indultunk  a városban tovább alberguét vagy hostelt keresni.