35. Nap. Roncesvalles – Zabaldika

 

Roncesvalles maga a zarándok történelem. Leírhatatlan az a több száz éves hangulat, amit áraszt.

A Francia úton 2022-ben jártam már, és életre szóló élmény volt. Most, amikor a második utat terveztem, azt szerettem volna, hogy a zarándoklat jellegét és élményét még jobban megerősítsem. Az első utamon az egyházi szálláshelyek nyújtották a legmaradandóbb élményeket. A házigazdák, a zarándoktársak, az egész közösség – ilyen helyeken érintett meg leginkább a Camino szellemisége.

Ezért összegyűjtöttem a francia út egyházi szállásait, és ezekre fűztem fel a megállókat. Van, hogy hosszabb távokat kell megtenni, és lesz olyan nap, amikor csak 10 km – remélem, sikerülni fog 🙏. Ilyen módon az utam ugyan azonos lesz, de mégis egy kicsit más.

Érdekes, hogy ugyanezt fejezi ki ez a gondolat, amit „véletlenül” éppen most fotóztam :-) amikor ezeket a szavakat leírtam, ugye?

1/2 3 körül érkeztem meg. A becsekkolás digitális módon történik, vagyis roppant hosszadalmas. :-) Először egy önkéntessel egy külön szobába mész, segít neked QR-kódot telepíteni a telefonodra. Egy hosszú, bonyolult nyomtatványt kell kitölteni hozzá, és utána egy kérdőívet papíron, ceruzával is.

Ha ez megvan, akkor állhatsz sorba a becsekkoláshoz, ahol befizeted a szállás díját. Én kértem vacsorát is, mivel itt más lehetőség nincs, a kajám pedig elfogyott.

Szálláshely volt bőven, most az alagsori hálótermekbe kerültem. Ez nagyon kényelmes, nyolcassával állnak az ágyak a boltívek alatt.

Zuhanyzás és pihenés után elmentem megnézni az ismerős helyeket, és megkeresni az éttermet. Megnéztem újra a Roland-lovag monolitot és a két kisebb kápolnát.

Még a becsekkolásnál érdeklődtem egy önkéntestől, hogy hol van az a nagy, 150 ágyas hálóterem, ami The Way című filmnek is helyszíne volt. Elmagyarázta, hogy éppen ott, az étteremmel szemben egy külön épületben, de már nem használják hálóteremnek, csak ünnepségek rendezésekor.

Háromféle színű vacsorakártyát osztottak, az enyém a rózsaszín volt, a legtávolabbi étkezőterembe szólt. A régiek közül találkoztam Justinnal, és véletlenül éppen egy asztalhoz is ültettek bennünket.

A zarándokmenüben levest kaptunk és valamilyen főtt tésztát kolbásszal. Főételnek pedig halat vagy csirkét lehetett választani sültkrumplival. Én a csirke mellett döntöttem, de a hal is jól nézett ki. Mindehhez víz, bor és kenyér is járt 14 €-ért.

Nagyon sok misztikus legenda és történelmi esemény kapcsolódik Roland lovaghoz, Charlemagne királyhoz és azokhoz az időkhöz. Ezeket a helyszíneket 2022-ben megnéztem, és akkor le is írtam pár dolgot róluk.

Este nyolckor van a mise a szállással egybeépített régi templomban, a tetején a zarándokbot alakú kereszttel.

A mise nagyon szép volt, még ha nem is értettem mindent. A végén legalább ötvenen voltunk zarándokok, akik előrementünk az áldásért. Mélyen megérintett. Amikor lekapcsolták a lámpákat, csak az oltár fölötti Mária-szobor maradt megvilágítva, és felhangzott az áldás. Oldalt, egy kis beugróból Szent Jakab szobra tekintett ránk.

Ezt a táblát is minden zarándok lefotózza: Santiago 790 km.

Auritz a következő város, még sötétben mentem keresztül rajta. A Fiesta című könyvből tudom, hogy Hemingway ebben a faluban horgászott pisztrángra.

Eleinte szép bükkösben vezet az út.

Hosszú szakaszokon az út le is van kövezve. Ez egy kicsit mesterkélt, de az erdei szakaszon nagyon tetszett, hogy csak természetes pihenőhelyek vannak – fatörzsből vagy kőből. Erre a jellegzetes patakátkelőre emlékszem, itt le is vagyok fényképezve három éve.

Ezen a helyen megpihentem, tízóraiztam.

Később ilyen szép fenyves, puszpáng aljnövényzetű erdőkben járok. Főként a mediterrán térségben fordul elő vadon (pl. Franciaország déli része, Spanyolország).

Zubiri előtt az utolsó 3 km meredeken ereszkedik le a köves ösvényen.

Zubiriben a bár és a kis bolt egymás mellett van. 1/2 1-re értem ide. Frissítőnek vettem egy kávét, a kisboltból pedig banánt, ivójoghurtot, egy bagettet és egy doboz narancslevet. 

Zubiri után ez a régi templom egy 12. századi apátság.

Ez volt a hely, ahol Peterrel saját szemünkkel láttuk, ahogy egy spanyol nő elesett, és eltört a lába.

Itt pedig a folyópart, a kis vízeséssel, ahol leültem ebédelni, és elköszöntem Petertől.

Még egy utolsó megálló ma a Zuriani bárnál, egy kólára. Javierrel beszélgettem – Le Puy óta sokszor láttam, de csak ma szólítottam meg. Tenerifei, szimpatikus, sok Caminón volt már.

Kíváncsi voltam, mennyire emlékszem majd vissza a helyekre, de szerencsére minden emlék újra éledt. Ennek nagyon örülök, mert szép emlékeim kötődnek sok-sok helyszínhez az úton