33. Nap. Harambeltz-Saint Jean Pied de Port

 Ma ez volt a kedvenc fotóm: a ködös hajnali város olyan, mint egy hiperrealista festmény.

Harambeltzről már hallottam, egy kedves Camino Partys ismerősömtől. A nyáron önkéntes volt egy hónapig ebben a Gîte-ben. És csupa jókat hallottam tőle. Ma is szép idő van, és itt sátorozókat is fogadnak.

1/2 3-kor nyitnak, de van egy Dunaátívós asztalkájuk a kapu előtt, ott kávéztam a nyitásig.

A Gîtét Marie vezeti, 30 év körüli, nagyon ügyes teremtés. Két önkéntes segíti, Mat és egy idősebb belga férfi.

Marie vacsoráig a konyhában sűrgölődött, az önkéntesek mutatták meg a sátorhelyet, a vizes blokkot, a konnektorokat meg amit kell, és nagyon kedves itt mindenki.

Van itt  is közös mosás, szárítás ingyenesen; az aznapi ruháimat be is dobtam a szennyes kosárba.

A sátramat a tegnapi harmat miatt egy kicsit szárogatni kellett, de a napon, mi alatt zuhanyoztam, meg is száradt.

Felállítottam a sátramat, feltöltöttem a blogot, aztán közben a többiek is érkeztek. Kiültünk a ház elé beszélgetni.

A helység csak néhány épületből áll, nagyon régi épületekből. A házon észrevettem a 1777 os évszámot, de az önkéntes mesélte, hogy a francia forradalom előtt már álltak a házak, és a szomszédos kápolna is ehhez tartozott. A Gite nemrég lehetett felújítva, nagyon igényesen, a régi elemek megmaradtak. 

A kápolna most az zárva van, csak csütörtökönként látogatható, de mondják, nagyon szép belül is.

7:00-kor vacsoráztunk, Marie baszk cidert hozott előitalnak. Az előétel pedig salátatál volt, amiben céklát, juhtúrót, diót és málnát, meg madársalátát találtam. Az eddigi legjobb előétel, amit kóstoltam mostanában.

Sajnálom, hogy el kell búcsúzom a francia ételektől , ez az utolsó este, hogy ilyen alkalom adódik. Ez a vacsora is nagyon finom volt és bőséges.

A főfogás mintha Burgundi marha lett volna: húskockák sárgarépával és rizskörettel.

Desszertnek a citromos tojáshab volt, az alján lekváros kekszdarabokkal.

1/2 7-kor indultam el a ködben. A templom nagyon szép látvány volt.

Szeretem az ilyen alagútszerű ösvényeket is.

Keresztek, sötétben és világosban.

Láttam ma egy pásztorkutyát, hogyan dolgozik. Éppen jöttem, amikor a rétről az utcára készültek kijönni. A gazdája szólt neki, állítsa meg a nyájat, és amikor elhaladtam, újra elindította őket. Annyira okosak ❤️ Tényleg hasonló hangzású a baszk nyelv a magyarhoz, mintha azt hallottam volna, hogy “gyere ki”.

Ma sokáig kitartott a köd, a hőmérséklet kellemes, esőt csak szombatra és vasárnapra jelezték. 11:00 körül kisütött a nap.

Hegyi legelők, tehenészetek, ménesek közt haladunk. Gyönyörű a táj.

Az utolsó faluban még egy pihenőre megálltam

Fél kettő körül már Saint Jean Pied de Port Szent Jakab kapuja elé értem. (Unesco világörökség  ) Naponta több százan érkeznek ide a világ minden tájáról – repülővel, vonattal, és ahogy mi… – hogy innen folytassák útjukat gyalog Szent Jakab sírjához. Ahogyan ezer éve már oly sokan megtették…