7-8. nap, zarándokfogadó szolgálat

Astorgában kedden másodszor voltunk churrosozni. Most a suszterhez mentünk be , Reni szandálja elszakadt és Atya cipőjén volt javítani való.  Mivel piac nap volt, nehezen találtunk parkolóhelyet. 

Astorga híres a katedrálisáról, a csokigyárairól és a Gaudi tervezte püspöki palotáról( Camino múzeum van benne), továbbá a franciák ellen itt vívott csatákról. Erős várfala van, 1800 körül maga Bonaparte Napóleon vezette a megszálló csapatokat. Sok ostrom után a spanyol hadseregnek csak tíz év múlva sikerült felszabadítania. 

Atya Anitával is akart beszélni, aki itt él kint és az Astorgai önkénteseket szervezi. Most egy másik churrosozó bárba beszélték meg a találkozót. Ez is ugyancsak 10 pontos volt mint a múltkori. Friss, meleg, ropogós a csoki meg jó sűrű. 

Másnap Anita viszonozta a látogatást, krumplilevest és lasagnét készítettem,  ( nagy sikert aratott apróséf receptje😀, ) ő meg hozott browni szerű tortát és délután sütött egy csomó palacsintát.

A Caminohoz képest itt csak villanásnyi időre találkozom a Zarándokokkal. 

Érdekes emberekkel azonban itt is meg lehet ismerkedni. Az első napokban volt angol Lordunk aki “ low budget “ módon járta a Caminót, mondta, hogy jövő héten már lesz pénze. Pár napja egy Zoli nevű zarándok érkezett hozzánk mesélte , hogy Navarrában ivott egy folyóból, és ez egy hétre kivonta a forgalomból, a korházat is megjárta. 

Biztos, hogy Ő nem olvasta a Kódex Callixtust, másként meg sem próbálta volna. Nekem beugrott, hogy olvastam egy hasonló esetet ebben a 12. századi útleírásban, a folyók vizével vigyázni kell, meg is találtam a bekezdést. 

“…A Lorcának nevezett hely keleti részén húzódik a Sósnak nevezett folyó. Óvakodj inni vizébõl, te csakúgy, mint a lovad, mert vize halálos. Santiagói utazásunk során találkoztunk két, a partján ülõ navarraival, épp késeiket élezték, ezekkel szokták megnyúzni azon zarándokok hátasait, akik ittak abból a vízbõl és elpusztultak. Ráadásul kérdéseinkre azt a hazugságot válaszolták, hogy a víz iható. Ezért ott megitattuk lovainkat, kettõ rögvest ki is múlt közülük, amiket a navarraiak azonnal meg is nyúztak.”

Tegnap aludt nálunk egy Kaliforniai férfi, San Diegoból nyugdíjas repülő gépszerelő . Mlchael 70 éves és harmadik éve a Camino-t járja . Nem győzte csodálni a kertünket, nagyon tetszett neki minden. A kora ellenére tele van energiával életvidámsággal. Mondta, hogy reggel mindig egy kis rádióján az Ave Máriát hallgatja meg , a napkeltében gyönyörködve. Hozta halgassam én is, milyen csodálatos. Az volt. 

Általában mindenki elképed a gyönyörű kertünk látványától a virágoktól. Tényleg nagyon kontrasztos, a sivatagos 40 fokos utcáról betérni ebbe a kis oázisba. 

A kerti keresztünk is egyedülálló műalkotás. A művész ötféle keresztet jelenít meg rajta. Bele tervezte a Santiagó, a Tau, a Templomosok, a Roncesvallesi zarándokbot keresztjét és a Jeruzsálemi Szent János keresztet is. 

Általában 2-3 naponta van magyar vendégünk is. Tegnap Zoli jött Pécsről és Zsuzsa Miskolcról, jólesik ilyenkor magyarul társalogni. Estefelé vittem le a magyar peregrínóknak is az Anita pancake-jéből. Hálásan köszöntek és bár korán nyugovóra tértek, de a második fogmosást is bevállalták a palacsinta kedvéért😀. 

Két csomagszálitó cég is működik itt a vonalunkon, 6 euróért elviszik a hátizsákot  a következő alberguéig, te meg tíz kiló cucc helyett egy szál vizespalackkal járhatod a Caminót. Nem mindenki tartja zarándokiasnak ezt igénybe venni , de pl. egészségügyi  probléma esetén sokkal jobb megoldás mint feladni. A ma érkezett olasz úriember is szabadkozott, hogy tendinitisze lett, ( a sipcsont melletti izom gyulladása, megerőltetéstől) azért szállíttatja. 

Ma a délelőtti bár tesztelés során alighanem megtaláltuk a város legjobb kávézóját, amit jószívvel ajánlhatunk majd a peregrinóknak is. A híd túlsó oldalán van és Bar el Puente a neve. Csodás zöld kerthelysége van, díszpulykák sétálnak az asztalok között. Minden nagyon jó volt, a kávé is, csak azért nem kapott 10 pontot mert nem adtak ajándék sütit a kávéhoz, ami szokás erre felé a Camino vonalán.