4-6. nap, zarándokfogadó szolgálat

 

A Camino napirendjében a délutáni pihenő alatt a legjobb szórakozásom volt a napi események összeszerkesztése a blogba. Orbigóban eddig kevesebb ilyen nyugis időszak adódott. 

Hatodik napja vagyok már. Gyorsan repül az idő így , hogy jól ki vannak töltve a napjaink. Pontosan úgy van, ahogy Andi zarándokfogadó elődöm megfogalmazta, mikor kérdeztem milyen Orbigóban? :”A lényeg az, hogy itt nagyon, nagyon jó”.

A bevásárlások során városkát már elég jól felderítettem. Főleg mióta a bicikli “functional”. Tanultam már néhány egyszerűbb spanyol szót, főleg ilyet ami azonos a magyarral🙂. 

A kerékpárt a hátsó udvarban találtuk, az ülést, a hátsó gumit és a féket is javítani kellett, ami Ivi telefonos segítségével sikerült is. A kínai üzletben szinte minden beszerezhető, de belső csak vastagabb szeleppel volt, amihez ki kellett reszelni a felnin a lukat nagyobbra. Volt reszelőjük is🙂. 

Tegnap estefelé kipróbáltam, Sanibanez- Villares felé tettem egy kb. 10 km-es kört. Megdobogtatta a szívemet mikor felismertem a két évvel ezelőtti francia utam helyszíneit. 

Hospital de Orbigó nagyon szép. A Caminó leghosszabb hídjáról híres, kb. 300 méter az Orbigó folyón keresztül. 

Ez a város is a Compostelába vezető útvonalnak köszönheti a fejlődését. Isz. 1000 környékén már a hídon vezetett át a zarándok út.  Abban az időben egy  zarándokkórház is épült, sejtjük is melyik épület az: Ez a régi, a templommal szembeni .:

A város nevében a Hospital jelenti a kórházat , továbbá a templomot San Blasnak (Szent Balázsnak a gyógyító szentnek) szentelték ez is arra utal, hogy zarándok kórház működött itt. 

Zarándok fogadó csapatunk: 

Mint más önkéntes munkánál már tapasztaltam mindenki ott segít a másiknak, ahol tud, és szívvel lélekkel csinálja. Az én zarándokfogadó társaim is ilyenek, nagyon nagyon jó kis csapat. 

A lányok szerencsére engednek a konyhában érvényesülni. Egy kis sikerélményt ad ez is minden nap. Manuel Atya különösen szereti a leveseimet. Tegnap is nagyon megdicsérte a rizses lencselevesemet és a főző tudományomat, bár egy kicsit “picanté”-re sikerült a csípős chorisótól amit belefőztem. Ma zöldséges csirkecomb csíkok voltak tejszínes mártás ban tésztával és borsó leves.

Vasárnap utazott haza a kis középsulis Marga önkéntes társunk aki  egy hónapig segédkezett itt. Dél Amerikában szerzett spanyol tudásával oszlopos tagja volt a csapatnak. 

Atya kocsival bevitt minket Astorgába a buszpályaudvarra és mindannyiunkat meghívott a legjobb churros bárba. A város a csoki őshazája. Azt hiszem a Kolombuszék által hozott kakaóbabból itt csinálták az első csokit. Nagyon híres az Alonso csokigyár termékei, 100% kakaó tartalmúig minden fajta kapható. 

Mutattam Atyának , hogy láttam Santiagóban  hogyan sütik a churrost a fiestán üstökben. Azt mondta, azok nem értenek hozzá, az Astorgai sokkal jobb. És igaza volt! Mennyei sűrű csokoládét kaptunk a sütihez, 10 pontos volt minden. 

A pontozás onnan jön, hogy Rita hobbija a bárok kávéjának tesztelése. Ha elég adat összegyűlik blogot akar készíteni belőle. Voltunk már három Orbigói bárban, 7-9 pontot érdemeltek ki szerintünk a kávéik. A mélypont az a kávé volt amit én készítettem ebéd után instant porból, 2 pontnál többet nem adtam volna rá. Atya vígasztalt, hogy jó ez, a ‘Los Angeles‘ bárban na ott adnak 2 pontos kávét🙂.