9. Nap , zarándokfogadó szolgálat

 

Orbigóban júniusban mindig lovagi torna játékokat rendeznek, a  ‘ Justas Mediavales’ -t , a híd melletti nagy füves területen. A város címerében is egy lovag szerepel. 

Egy történelmi hitelességű történetre emlékeznek ezzel a Orbigóiak. Don Suero szerelmes lett Doña Leonorába, és hogy szándéka komolyságát bizonyítsa, szigorú feltételeket szabott magának, amit a királlyal is hitelesített. Ma ez a fajta viselkedés túlzó vagy drámai lehet, de akkoriban a bátorság és hűség bizonyítéka volt. 

Minden csütörtökön böjtöléssel és nehéz abronccsal a nyakában büntette magát. Hogy elnyerje az áhított hölgy kezét, párbajra hívta az összes lovagot, aki át akart kelni az Órbigoi hídon. 300 lándzsa törését ígérte. Végül 15 nap alatt 166 a hídon áthaladó lovagot győzött le. 

Az alberguéban minden nap hétkor kezdődnek a  beszélgetések  az “oratórióban”, (kápolna szoba), ez szinte egyedülálló a Caminón. 

Sok egyházi szálláson voltam, voltak is szép lelki beszélgetések, közös imádságok, de általában az önkéntesek tartották. Itt az Atya bölcs tanítása tölti fel az “enquentrón” hittel a zarándokokat . Don Manuel a legjobb helyen teljesít szolgálatot, mert itt kezdődik a Camino harmadik szakasza, ahol a lélek, az érzelmek kerülnek előtérbe.

A Caminot  három szakaszra szokták tagolni. Az első a testet veszi igénybe, amíg hozzászokunk a szokatlan terheléshez. Ez kb, Burgosig tart. A második az agyunkat. A monoton , árnyék nélküli tájon, a Mezeta síkságán  áthaladás Leónig, ami egyhangúságával, a gondolatokban elmélyülést segíti. A harmadik pedig innen Leóntól a lélek húrjait rezegteti, a Chruz Ferro különös atmoszférájával, ahol jelképesen letesszük a terhünket, a Cebreiró hegy csodái és végül a Santiagoba érkezés örömével. 

Általában mindig akad néhány zarándok a beszélgetéseken, de egy napon csak mi hárman, magyar önkéntesek ültünk ott. Én zarándokként vettem részt a beszélgetésben, és olyan szép személyre szóló tanítást kaptam, hogy úgy érzem, már csak ezért is megérte Orbigóba jönnöm.

A zarándokoknak Don Manuel mindig megmutatja a stóláján a hímzést amit egy magyar művész tervezett. Kifejezi szerinte  a Camino spirituális voltát. Az egy vonallal megrajzolt képen isten hatalmas szíve zárja magába a zarándokot. 

Don Manuel gyakran mesél az Astorga előtt álló ‘Szomjas zarándok’ szobráról, mert a zarándokok másnap elhaladnak mellette. A szobor egy allegória is, mivel ő úgy értelmezi, hogy a zarándok, akit a Camino hív, a hitre is szomjazik. 

Mivel a kerékpárt már elég üzembiztosnak minősítettük, miután Rita volt Vilaresben vele, Reni pedig Valdeiglesiasig eltekert, tegnap elhatároztam, hogy este tekerek Astorga felé, meglátom majd meddig. 

Fél nyolckor indultam el. A google nagyon jó mezőgazdasági utat mutatott az út első harmadára, utána pedig a Caminó aszfaltos szakaszán lehetett hasítani. Odafelé kicsit több volt az enyhe emelkedő, de ez visszafelé jól jön majd. 

Jól ment minden, kilenc előtt elértem az Astorga előtti magaslaton álló Santo Toribió keresztet. A naplementében csodálatos látvány volt.  

A kereszt azt a helyet jelöli, ahol a város püspöke lerázta Astorga porát  is a sarujáról ,hogy “még azt se vigye magával. “ . Mivel szívvel lélekkel megtett mindent a városért, még Szentföldre is elment, hogy szerezzen egy darabot Jézus keresztjéből és mégis méltánytalanul bántak vele és a hálátlan hívek elüldözték.

Innen már csak három percre van a “ Szomjas Zarándok”. Örültem, hogy két év után újra eljutottam ide. Természetesen ivóvíz csap is van a szobor mellett és mikor megnyitod, a szobor kulacsábol is folyik a víz, együtt isztok🙂. 

Visszafelé a legnagyobb részen nem is kellett tekerni. Lejtős aszfalton suhantam lefelé. Azért, hogy el ne bízzam magam, Orbigóhoz közeledve kattanást hallottam és egyszer csak az ülés billegni kezdett alattam. Az ülést tartó csavar tört el. Egy darabig egyensúlyoztam rajta, aztán rájöttem egyszerűbb, ha állva tekerem ezt az utolsó szakaszt. 

Ezzel a kis kalanddal is nagyon jó élmény volt az egész. 

Ma a szomszéd utcában a kedves autószerelő srác egy perc alatt keresett nekünk 8-as imbuszcsavart és nem is fogadott el pénzt. 

Úgy látszik Orbigóban ma is élnek Don Suero féle lovagias emberek – csak páncél helyett most már szerelőoverált viselnek.🙂