2-3. Nap , zarándok szolgálat

 

Kedves Naplóm! Előzetesen arra gondoltam, hogy a zarándok szolgálat alatt is rendszeresen vezetlek. De inkább, úgy fogom csinálni, hogy több nap kedves emlékeit foglalom majd össze, amit szeretnék megőrízni. 

 Szeretem ezt a helyet  és amit csinálunk. Másabb mint a Camino, ami sokkal eseménygazdagabb, folyamatosan jönnek szembe az újabb és újabb helyszínek és történések. 

A napi rendes rutinfeladatokat kisebb zökkenőkkel gördülékenyen megoldottuk már a második napon is. (Atyának elfelejtettünk vacsorát adni, de egyébként minden rendben ment). Jó kis csapat vagyunk, mindenki besegít a másiknak, ha végzett a saját munkájával. 

A zarándok szolgálat itt a parókián több pihenést, lelkiekben pedig ugyanolyan fejlődésre ad lehetőséget mint a Camino. Megragadok minden alkalmakat a 88 éves Manuel atya bölcs történeteit hallgatni. Az étkezéseknél is sokat mesél, zömében Caminóhoz kapcsolódó történeteket. Szerintem kevesen tudnak nála többet erről a témáról. Van ez a jó spanyol szokás, hogy az étkezések után még hosszas beszélgetésbe merülnek, ez az úgynevezett “Sobremesa” és Atya ápolja is ezt a tradíciót. 

Tegnap délután átjöttek látogatóba a nagy 150 fős Astorgai Municipal albergue magyar önkéntesei, hárman. Ott két éve is találkoztam magyar zarándokfogadóval. 

Megmutattuk az alberguét , a kertet és kávéztunk velük az emeleti étkezőnkben. 

Kedvesek voltak, jó volt beszélgetni. Minden nap 7-kor kezdődik  a zarándokoknak tartott délutáni beszélgetések az ‘Oratórióban’ ( Kápolna szoba), amin ma tudtam először részt venni . 

Aznap éppen öt francia zarándok és három magyar vett részt az “enquentrón’, és kapóra jött, hogy Ági az egyik Astorgai lány jól beszél franciául, de spanyolul nem tud. 

Reni fordította Atya mondanivalóját magyarra, Ági meg a magyart franciára. Az elhangzott Caminós vonatkozású példabeszédek mindenkit mélyen megérintettek. 

A zarándokaink zömmel kedvesek, hálásak , elbűvölőnek találják a szállást és Klári gyönyörű virágait. Nézzétek csak egyik magyar lány milyen figyelmesen köszönte meg hogy jól pihent nálunk, ezt találtuk az ágyán😀:

Még az indulás előtt olvastam Jim Forest író, teológus és békeaktívistának, “A zarándoklat mint életforma “ című könyvéből részleteket. Ő írja, hogy a zarándokság magában foglalhat egy utazást távoli helyekre, de sokkal inkább összefügg azzal, hogy nap mint nap figyeljünk Istenre. Ezt egyaránt megtehetjük akár olyan ismerős helyeken, mint otthon  a nappali, vagy a Santiago de Compostelába vezető zarándokúton járva. 

Ez arról jutott most eszembe, hogy itt mi is az “egy helyben zarándokságot “ gyakoroljuk🙂