16. Nap, Kirándulás a ‘ Világítótornyok útján’

 

7- től volt mise a ‘Bárkás Szűz Mária’ templomban.  utána kinyitottak az oltár melletti ajtót és fel lehetett menni a lépcsőkön az oltár szobrát, a Máriát a bárkával megérinteni , ugyanúgy mint Santiagóban a Szent Jakab szobrot. Simone az olasz hittan tanár srác is ott volt a misén , akit Dumbriából ismerek. Együtt csodáltuk meg az oltárat.

Ezzel a misével az idei Caminómat is lezártam magamban. Hálás vagyok, hogy idén is része lehettem ennek a csodának. A következő napok már nem az ‘Út’ része, most már visszavedlettünk zarándokból…. Kiléptünk abbol a nagy összetartó folyamatból ami a Camino. 

A következő napok is biztosan szép élményeket tartogatnak , de másmilyeneket.

A mise után még jó darabig a templom alatti hatalmas köveken üldögéltem.  Találkoztam Gabival a magyar zarándokkal , aki ugyanabban a hostelben lakik , ahol én ő holnap már haza utazik.

A szálláshely felé menet találkoztam a kedves recepciósunkkal , aki mint kiderült Rózsának a barátnője . Szoktak együtt Caminozni is. Mondta hogy Főzött lencse levest ott van a konyhában a tűzhelyen és a  zarándokok nyugodtan ehetnek belőle. Nagyon kedves figyelmesség, vasárnap lévén csak étterembe mehettünk volna vacsorázni. Hálából egy Magyar Szent Jakabos karszalagot ajándékoztam Neki, nagyon örült, megölelgetett. 

Reggel 6-kor indult a busz Muxiából és 34 perc alatt Camarinas-ba értünk. Van itt is a városon kívűl egy nagyobb világítótorony, de oda nem menten ki, mert úgyis még sötét van. Meg elég lesz így is a hazafelé út. 

Kata tappancsnak nevezte el a Dos Faros zöld jelzéseit. Eddig a jelzések inkább nyílra hasonlított de tényleg kicsit dinó lábnyomra is emlékeztet. De ezen a fatörzsön most tényleg itt vannak a “tappancsok”🙂. 

Ez nem igazi Caminó út, úgy tudom azért is használnak más jelzést. De láttam sárga nyilakat is, az viszont valamelyik Caminóé lehet.

A sötétben még fejlámpával indultam el. Először megkerültem a nagy folyó öbölöt és a másik oldalról láthattam szemben újra Camarinast. 

Az út jórészt nagyon szép erdei ösvényeken és egysávos aszfalt utakon vezet akár kerékpárral is járható. Madár csicsergés fenyő illat és tenger zúgás. 

 A Camino partin hallottam hogy ennek az Útnak vannak nehéz , sziklás szakaszai  is, ahol erősen kell kapaszkodni , nagy hátizsák sem előnyös. De akkor ezt biztosan másik részen van.

A második öből amit meg kell kerülni a Rio Porto folyóé,  ez kicsit nagyobb kerülő, mint az első volt. 

A távolban látom is az első világítótornyot.

Ezen a szép helyen ültem le tízóraizni.

Szép strand padokkal szalonna sütő vel.

Majd Ponte de Portóban  át a hídon a kis boltban vettem kekszet is egy dobozos kólát, kávézót még nem találtam ma ezen a vonalon 

Cereixo szép kis helyiség,  áll egy szép régi
vár is. 

 16 km-t jöttem és még egyáltalán nem érzem hogy meg kellene pihenni . Ennyit számít hogy csak kis hátizsákot hozok, szinte nincs is  súlya.

Megint szemben vagyok Camarinassal. Egy barátságos kemping bárjába ültem be a délelőtti frissítő kávéra, finom churrost kaptam hozzá. 

Azután  már Muxia kezdett feltűnni és közeledni. 

A mai nap egyetlen világítótornya Punta da Lago- nál volt. Ez volt a mai nap legszebb szakasza is , a torony és mellette egy hosszú homokos strandolós partszakasszal. 

Aztán ismerős lett az út mert tegnap is erről érkeztem be. 

A városban betértem a Froiz szupermarketbe, vacsorát venni, reggelit, narancslevet, meg holnapra szendvicset. A zabpelyhem is elfogyott. Tíz euróért mindent megkaptam, otthon sem olcsóbb. A vacsora mikrózható tortilla lett, szeretem és még idén nem ettem. Majd otthon is csinálunk. 

Megfürödtem, vacsoráztam , pihentem aztán nemsokára befutott a kedves Benedek Rózsa , aki a túrabotokat küldte elém Portóba. (Köszönöm mégegyszer!!) Itt lakik, Caminó utakat szervez , régebben Alberguét is vezetett itt Muxiában, a Delfint. Most 5 db- botot hozott, amit a zarándokok hátrahagytak, ezeket viszem holnap Orbigóba, hogy ott majd akinek addigra fájdul meg a lába annak nagy segítség lesz, a Cebreiro hágóra felkapaszkodni. 

Most Ő is éppen  Caminóról jött, egy új, de régen ismert útvonalat járt be , A Corunától és Santiagóban elintézte a hivatalos nyilvántartásba vételt. Egy ‘Muxiana’ oklevelet is kaptam Tőle, ami az ide való zarándoklatért jár. Elkísértem hazáíg, majd visszafelé gondolatban elbúcsúztam Muxiától. Viszlát Óceán, a következő Caminóig!