10.- 11. Nap , zarándokfogadó szolgálat

 

Tegnap délután Kiegészült a csapat Klárival. Ő itt lakik Orbigóban, csak most nyaralni volt  Magyarországon. Van közös erdész ismerősünk a Béla aki az unokatesója férje, találkoztak most is. 

Kávé tesztelés kettő is volt a legutóbbi jelentkezés óta, tegnap a Don Suero bárban voltunk. Panoráma tekintetében ez volt a legjobb, mivel közvetlenül a  a híd végében áll. 

A kávé is finom , érdekesség , hogy mindeki más feliratú cukrot kapott 

Az enyémen ez a kedvesség;”Számíthatsz rám, hogy magad mögött hagyd a keserű pillanatokat.” Állt. A kávé 9 pontot érdemelt. 

Ma délelőtt meg a Strand felé a “La enciana” vagyis ‘a tölgy ‘ nevű albergue bárját próbáltuk ki. 11 körül sok volt a vendég, nagy nyüzsgés vasárnap lévén. A kávé kitűnő volt, krémes és aromás, a hosszas várakozással és kicsit leharcolt berendezéssel együtt is kiérdemelte a 8-as pontszámot. 

A Caminón nincsenek szabályok arra nézve, hogy mit, hogyan kell tenni. Egy ilyen határozatlan helyzetben mindenki a rá jellemző módon viselkedik. Elnézem a hátizsákokat, amikkel érkeznek. Van aki hetven litereset cipel egész úton.

 Lehet pl. hogy fontos számára a biztonság és ezért mindig hord magával egy kis élelmet, tartalék ruhát, gyógyszereket stb. és sok napon keresztül szembesül viselkedése, döntései következményeivel. Rogyadozó lábbal viszi a túlzott biztonság árát, vagy esetleg megszabadul a felesleges holmitól. 

Minden alberguében van egy kosár, amiben ott hagyhatod a feleslegessé vált tárgyaidat. Nálunk is van ilyen. Mivel a Caminóra eléggé kevés ruhát hoztam, ebből szereltem fel magamat munkaruhával a takarîtáshoz, még adidas úszónadrágot is találtam a Strandoláshoz. 

Elég sok tárgyat hagynak el a peregrínók. Szinte minden nap találunk utánuk egy-két zoknit, törülközőt gatyát a száritó kötélen vagy a szobába. Ezeket is kitesszük azoknak akik előző nap elhagyták a sajátjukat. Egy fiók az évek során már megtelt töltőkkel és szemüvegekkel. 

Tegnap strandolni voltam, nagyon príma strandja van 50 m-es úszó medencével , ennek a kicsi 1000 lakosú falunak. Rita két napja próbálta ki és utána úgy mondta “felicidad” érzése volt. Ezt a szót használják a spanyol nyelvű kultúrákban a boldog, szabad életérzés leírására.

Ma már 36 fokra melegedett fel az idő. Kiváncsi is voltam rá, Klári is bíztatott menjek nyugodtan, szieszta alatt alíg van valaki a fürdőben. Az alberguének van ingyen  belépője is a strandhoz. Tényleg alig voltak, a víz kellemes volt. 

Szabó Csaba Caminós pszichológus szerint , a zarándokút egy nagyon intenzív és hatékony pszichoterápiás folyamat. Az út során a környező világ fenyegetése és értékelése nélküli természetes környezetben, a hosszantartó megterhelések hatására a zarándokok könnyebben meglátják és elfogadják személyiségük korábban el nem fogadott vonatkozásait.

A zarándokút nem csupán egy erőpróbáló túra, hanem inkább az önismeret és a belső fejlődés felé vezető folyamat. 

Atya hagyományos papírújság olvasó , két lapot is járat. Reggelinél mondta,  nagy országos hír volt tegnap, hogy a 80 üzletes Leoni Plázát megvette egy Budapesti cég. Akkora lehet mint a Westend. Renit bíztatta is, jöjjön ide dolgozni, kellenek majd spanyolos magyarok. 

             Az alberguénk kapuján belépők ezt a feliratot pillantják meg először.

Szabad fordításban kb. annyit jelent: “A turista elvár, a zarándok hálás azért amit kap” 

Ide hozzánk  az egyházi szállásra többnyire igazi peregrínók jönnek.  Kevés turigrínó is benéz néha, aki a komfortot helyezi előtérbe. Ők általában tovább mennek a San Miguel vagy a Hidalgo hostelekbe, ahol külön szobában alhatnak. 

Az eddigi vendégeinkről csak szépeket mondhatok. Mi is igyekszünk apró figyelmességekkel segíteni , hogy reggel kipihenten indulhassanak. Reggel mikor indulásra készülődnek már locsolom a virágokat és elbeszélgetek egyikkel másikkal, hogy meddig mennek, hogy aludtak, mi a tervük. Ma reggel például hárman is külön megköszönték, hogy milyen jól érezték magukat nálunk. Úgy tűnik, igaza van a táblánknak: a zarándok valóban hálás🙂