14-15. Nap , Utolsó nap & utazás haza
Délután megérkeztek a magyar hospitalerók. Erika angolos mint én, Eszter nagyon jó nyelvekből, spanyol, angol, német egyaránt perfectó . Még este körbevezettűk Őket az alberguében. Átmenetileg az utcafronti szobába helyezkedtek el, amíg a mi szobáink felszabadulnak.
Klári ma ebédre padrone paprikát sütött (a kedvencem) és csirkeszárnyakat. Mai nap eléggé a sok finomságról szólt. Volt fagyitorta, barackok és külömböző sütikék, bombonok amiket kaptunk és úgysem tudnánk hazavinni a repülőn.
Nyitás előtt, megünneplendő az újoncok sikeres betanulását, elmentünk közösen az utolsó Cafetaria tesztelésre a főúton, a benzinkúttal egybe épült El Paso Honroso Hotelbe, amit főleg áruszállítók és kereskedelmi utazók látogathatnak. Ezzel szinte a teljes Orbigói kávézó kínálatot végig kóstoltuk. Azt a végkövetkeztetést vontuk le, hogy mindenhol jó a kávé, apró eltérések a bár jellegéből adódnak, egyik helyen a kert, máshol a panoráma van ahol meg az ajándék süti emeli a minősítést.
Hét óra körül elmentem biciklivel elbúcsúzni a Orbigótól és a Caminó Francestől. Remélem jövőre viszontláthatom. Most direkt a Camino utvonalát választottam León irányába. A 7,5 km re lévő San Miguel de Caminóig tekertem. Ismerős volt az útszakasz, ahol két éve Paul az idős Belga orvos leelőzött, aztán Orbigóba egy szobába aludtunk.
Este együtt kisétáltunk a városba, mivel 15.-e Nagyboldogasszony ünnepe, a Városháza díszkivilágítást kapott.
Don Manuel olyan kedves volt, hogy vacsoránál felajánlotta, reggel elvisz bennünket Ritával Astorgába a buszhoz. Akkor nem kell olyan korán indulnunk, és meghív mindenkit egy utolsó közös churrosozásra.
Így is történt. Mivel heten vagyunk, két kocsival mentünk reggel Astorgába. A múltkori kerthelységes szuper churros bárba ültünk be beszélgetni és elbúcsúzkodni.
Reggelre lehült az idő, jó libabőrös hideg volt.
10.30-kor pontosan érkezett a buszunk. Menetrend szerint 14.00-re ért be Madrid Moncloa buszállomásra.
Ritát elkísértem a Cibeles szökőkútig, ahonnan a 203-as busz indul a reptérre. Ittunk egy jó kávét Madrid egyik szuper bárjában, a Santa Glóriában.
Útközben láttuk a Praza Espaniat a Servantes szoborral, Don Quijote és Sanco Panza mellék alakjaival.
Rita gépe délután indul, én meg csak hajnalban, úgyhogy még lesz bőven időm a belvárosban nézelődni. Jó hogy előre megfigyeltem honnan kell indulni, mert kiírva nem volt a buszmegálló. Ebben a spanyolok elég gyengék.
Madrid Giga nagy. Ami nálunk a Váci utca az Madridban , a sétálóutcás belváros, egy egész városrész. Széles utcák, nagy terek, magas épületek és rengeteg az ember.
A Cibeles szökökút arról nevezetes, hogy amikor nyer a Madridi focicsapat, a játékosok beleugrálnak és itt ünnepelnek.
Utána megnéztem a Puerta el Sol-t ami egy nagyon nagy félkör alakú tér. A város szive.
Itt áll a fára mászó medvés szobor is, ami a város jelképe.
Madrid úgy keletkezett, hogy az 1600-as években egy király elhatározta hogy Spanyolország mértani középpontjába épít egy új fővárost mert Toledót már kinőtték . Megszerkeszttették és pont ide esett az a pont ami Spanyolország közepét jelöli. Az emberek ott szoktak fényképezkedni.
Utána a Praza Majort, ami egy négyzet alakú tér.
Megnéztem kívülről a Real de Madrid palotát, amiben azt hiszem galéria lehet. Kilométeres sor kígyózott.
A parkjában megettem a hozott szendvicsemet és a mozgóárustól vettem hozzá egy dobozos kólát.
A palotával szemben áll a Cathedral de Santa Maria, mivel Nagyboldogasszony ünnepe volt, rengetegen voltak ott is. Szép nagyon, bár nem olyan régi mint a Caminón látott társai.
Utána már visszasétáltam a buszmegállóhoz és a 203-as busszal fél óra alatt kiutaztam
A reptérre.
A Barajas reptér hatalmas. A négy terminál közt buszok közlekednek. Csak itt a T1-esen vannak A-F ig kapuk és azon belül mindegyiknek vagy ötven.
Vacsorára Burger Kinges rántott sajtot kombináltam a hozott sonkás szendviccsel🙂
Jól elleszek itt reggelig, mint Tom Hanks a “Terminál “ című kedvenc filmemben. Ha nagyon sok alvás nem is lesz, otthon a hosszú hétvégén lesz alkalom bepótolni🙂.
Ma délután imádkoztam a Santa Maria katedrálisban, hálát adva a sok kedvességért és szép élményért, amit az elmúlt hónapban kaptam. Imádságom azokért is szólt, akik ez idő alatt gondoltak rám. A templomban eszembe jutott, amit Don Manuel szokott mondani a zarándokoknak az encuentrokon:
“Akik eljönnek a Caminóra, azokat Isten hívja, még ha nem is tudnak róla, vagy nem is hívők. Mert Ő valamit adni akar neked, és pontosan tudja, mire van szükséged, még jobban, mint te magad. Számos módon hívhat meg: lehet, hogy valaki mesél neked a Caminóról, olvasol róla, vagy látsz egy filmet, és utána érzed a késztetést, hogy elindulj.”
Köszönöm, kedves Atya, hogy megerősítettél abban, hogy amit eddig csak éreztem valóban igaz. A Caminóhoz nem mi találjuk meg az utat – ő talál meg minket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése