17. nap O Outeiro-Santiago-Finisterra

Alig, hogy elrendezkedtem érkeztek az előző szállásról ismert zarándoktársak. A spanyol pár Rachel és Pabló Madridból és a Minoi spanyol hölgy, Mercedes. Később a német házaspár is befutott.

Arra kell figyelni, hogy az utolsó 100 km-en napi két pecsét kell a kredenciálba. Egyet adnak a szálláson. A másodikért Elmentem a közeli vendéglőbe. Ott ma teltház volt szombat levén, Pabló mondta is hogy hívta őket, de enni nem mehetünk oda mert le van  foglalva. 

Megettem egy instant levest, utána besétáltam a faluba. Igazábol egy nagyobbacska város Ordes, 4-5 Supermarcedo közül is választhattam. A Froiz esett útba, és nagyon jó a Cézár salátájuk. 

A legtöbben pizzát rendeltek, ez volt a legegyszerűbb vacsora lehetőség. Szépen sütött a nap, kiültem a padra rejtvényt fejteni, meg telefonálni.  Eddig ez a legszebb municipal albergue az Úton. Egy régi épületből lett kialakítva. Néhol meghagyták a rakott kő falakat. A földszinten egy hatalmas nyitott tűzterű régi kandalló áll mint a fogadókban.

Egy Panamai 16 körüli kislány és az anyukája este értek a szállásra, pedig a közelebbi faluból jöttek. Szegények alig vánszorogtak fel a lépcsőn. A lány a talpát fájlalta az anyuka talpait összefüggő vízhólyag borította, ami alatt már kisebb hólyagok is növekedni kezdtek. 

Felajánlottam a Decathlonos masszázs labdámat, a mama valakitől kapott antibiotikus krémet. 

Vidámságukat,  optimizmusukat hálájukat nagyon jó volt látni. Holnap azért megállnak Sigüeiroban az orvosnál.

Reggel kicsit korábban (ötkor)indultam, mivel ezen a napon érkezem Santiagoba valamivel hosszabb út vár rám (31 km) és jó lenne a katedrálisba bejutni.

Sigüeiroban álltam meg 9-óra körül egy pékség-kávézóban tízóraizni. Ez volt eddig a legfinomabb croissanne.  

Szép a városka. Nagy ipari parkon mentem keresztül, de beljebb szép parkos levegős. Egy helyen Caminos emlékmű állt a parkban. 

Később egy Camino emlékpark, mely megemlékezik az Angol úton járt híres emberekről. Ennek örültem, mert a neten nagyon kevés információt találtam. 

Tehát amit megtudtam az elődeimről: William de Gray York püspöke 1222-ben járta az angol utat , I. Károly Spanyol és Németalföld királya 1522-ben, az első svájci Schönbrunner von Zug volt 1531-ben és az első magyar hitelesített zarándok Zádori János volt 150 évvel ezelőtt.🙂 Majd meg kell néznem ki volt ő, biztos nagy utazó. 

Az út ma is nagyon szép volt. 

A városba bevezető út is szép és érdekes. A hatalmas Santa Clara-i kolostor mellett megyünk be a belvárosba és a Rúa Loureiroson haladunk tovább a Porta da Pena-ig, vagyis a szomorúság kapujáig . 

Ezt a kaput a XII. századtól a XIX. századig befalazták. Biztos nem akartak szomorúak lenni. Szerencsére én is elkerültem, mert kicsit elkeveredtem. Nem sokkal ezután az út a Santiago-székesegyház északi frontjához vezet. Szép volt a megérkezés, bár nem volt senki ismerős, de Ivi éppen telefonált, meg tudtam mutatni Neki a katedrálist. Később a spanyol Mercedessel futottam még össze. 

Először a zarándok irodába mentem, kiváltani a kredenciált. Most sem voltak sokan, 15 ablak van ugyhogy perceken belül sorra kerültem. Tavaly még kézzel töltötték ki cirkalmas betükkel, most már gép nyomtatja az oklevelet. A szemben lévő boltban lelamináltattam egy euróért. 

A déli zarándok miséről lekéstem, a legközelebbi fél hétkor lesz, úgyhogy ez ma kimarad. Viszont beadtam a hátizsákot a piros ajtós butikba és beálltam a 100 méteres sorokba. Először abba ami a templom belsejébe vezet. 

Ahogy kijöttem beálltam a hosszabb sorba, ami a szent koporsójához és a szoborhoz vezet az oltár fölött. Szép élmény volt, meg is lehet érinteni a szobrot. Ez a rész tavaly még le volt zárva. 

Kicsit sétáltam a hangulatos utcákon, vettem egy kis kaját estére és kimentem a busz végállomásra. Már ismerős vagyok itt, nagyon kulturált hely, a Monbus indulásig beültem egy ‘café con leche’-re a kávézóba.