18. nap Finisterra pihenőnap

 


A busz pontosan jött, szép az útvonala lemegy délre a tengerig és a  parton halad. Három óra a menetidô. Finisterrán a Por Fin albergue éppen szemben van a buszmegállóval. 



Aranka kedvesen fogadott, 13 éve vezeti ezt a szállást. Minden van amire a zarándoknak szüksége van. Ráadásul ez a magyarok találkozó helye. Ma három is érkezett már. A konyhában beszélgetés közben derült ki, hogy egyikük a Rita szegről végről ismerősöm. ő Nagymarosi és a templomi férfikörben az apukája és a testvére is a barátaim. Ilyen kicsi a világ. 



Amikor úton vagyok, magamtól ébredek fél ötkor. Most 7-ig aludtam nagy nyugalomban, micsoda luxus. Hallgatom a sirályokat, nagyon sok van belőlük a városban, ez tavaly is feltűnt. 





Vásároltam a Supermarcedoban, megnéztem a kikötőt és megkerestem a kifőzdét amit Stefi az egyik vendéglátónk mondott, de sajnos ma zárva van. 




Utána kimentem a világító toronyhoz ami 3 km-re van a városkától. A templom nyitva volt, bementem pecsétért. Tavaly a kedves plébános segített nekem szállást keresni, de most nem volt itt. Az úton egy francia peregrinával sétáltam, akinek annyira tetszett a Camino, hogy ö is alberguét nyitna francia országban. 






A világító torony körül és a 0 km kőnél nagyon sok az ember. 



Ülök a sziklán mögöttem a világítótorony és körben csak a tenger a végtelenségig . Innen nézve értem a régieket, hogy tányér alakúnak gondolták a földet, pontosan úgy néz ki. A délelőttöt tengernézéssel töltöttem és a délután is valószínüleg ez fog lenni, csak nyugati oldalon, ahol lemegy a nap. Itt ez a látványosság, amiért  sok ember idejön. Még olyan program is van, hogy 18 euróért kivisznek a tengerre napnyugtát nézni, de a partról is szép. 






Délután találkoztam a portugál Sóniával, akivel együtt érkeztünk be a Camino Portugueseről. Beültünk a helyiek által látogatott Lecer vendéglőbe, amit a háziasszonyom ajánlott, hogy olcsó és jó halételek vannak.  Elmondta a útját Santiagoból Muxián át jött Finisterrába. Én meg az angol útról meséltem.




Az étel remek volt, a menüben Padron paprikát választottam és tintahalat. Santiago süti és vörösbor járt hozzá. 





A naplemente most még szebb volt a nyugati strandon mint tavaly. A tiszta időben az utolsó sugarakat is látni lehetett. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések