20. nap. Olveiroa- Vilaserio

 Az Olveiroai önkormányzati szálláshely rugalmasan kezeli a  vendégeket ami nagyon tetszik. Ki volt téve a recepcióhoz egy csomó higiénikus papír  ágynemű, el lehetett foglalni az ágyadat, zuhanyozni, mosni és a hölgy csak 6-ra jött a regisztrációt meg csinálni. 

A szállás nagyon szép, több száz éves gallegó porta, nemrég lehetett felújítva eredeti állapotra. 

Hatalmas Horreoval, úgy látszik minél tekintélyesebb volt valaki annál nagyobb ilyen terményszárítóval rendelkezett. Hasonló az otthoni góréhoz, de kőből épül és Galíciában nemzeti szimbólumnak számít. 

 A zuhanyzóban véletlenül az összes merinó zoknimat kimostam. Aztán gondolkoztam ha nem szárad meg, sétálhatok holnap mezítláb🙂. Szerencsére a másik épületben volt szép modern loundry , gépekkel. Egy spanyol srác bajlódott vele éppen. Véletlenül a koszos ruháit a szárító gépbe tette először és el is indította. Mikor rájött, meg nem maradt elég aprója. Nekem éppen kapóra jött, megbeszéltük, hogy közösen kimosunk , szárítunk mindent és megosztozunk a költségen. Így 2,5 E ért mindenem újra tiszta lett. 

A srác igen hálás volt, mondta hogy ö már kipróbálta és ajánlotta a szomszédos éttermet, ízlett neki a zarándok menü és megéri 11 euróért. Mivel bolt nincs a kis faluban én is oda mentem át.

A vacsora ízletes volt, saláta mixet kértem és sült karajt, krumplival és vino tintot.

Pablóval beszélgettünk amíg várakoztunk este a regisztrációra. Már ismerjük egymást az angol útról, latint tanít Madridban a párja Rachel matematikus. Tervek, vágyak , nyelvoktatás is szóba került kicsit meg lehet ismerni mások világát, ezt nagyon élvezem.  

Ezek az újra találkozások itt a Camino végén tavaly is a legszebb élményeim voltak . Idén is is úgy hozta a sors, hogy akik még nem utaztak haza most újra felbukkantak. Jó érzés, hogy Sónia, Daniel, Mercedes után Pablóéktól is így volt alkalom elköszönni.

Reggel a szokott időben indultam. Tegnaphoz képest lehűlt a levegő, kicsit ködös az idő de sétálni éppen jó. Felvettem a sárga széldzsekit. 

Nem terveztem ma hosszú utat, 20 km. Az azutáni nap amikor beérek Santiagóba úgyis hosszabb lesz, de nem kell majd  sietni, visszaigazolták a szállásfoglalásomat a 150 fős municipal alberguéből.

Santiagó felé úgy látszik csak én megyek. Így a forgalommal szemben haladva csak egy ‘Buen Caminó’ra és egy mosolyra van lehetőség. A kávézókban van esély egyedül beszélgetni útközben. 

Tegnap nagyon jó volt találkozni Fruzsival, ma meg tízóraizni megálltam egy kedves japán lány ült le mellém és Vele is nagyon jó volt beszélgetni. Megtudtam végre hogy miért jön olyan sok Dél Koreai a Caminora. Szerinte pár éve ment egy népszerű romantikus sorozat a Caminóról a Tv-ben ott és van egy albergue a Francia Úton O cebreiróban ami vagy a filmben szerepel vagy meg is vette a főszereplő koreai színész és ezt minden honfitársa meg szeretné nézni. 🙂. Én is tudtam újat mondani neki, nem ismerte a Wisepilgrim ingyenes applikációt, nagyon örült neki. 

Dél körül meg is érkeztem Vilaserioba. Az O Rueiro szállást néztem ki magamnak. Már el lehet foglalni, úgyhogy megyek is becsekkolni. 🙂