19. nap Finisterra- Olveiroa

Tegnap elfelejtettem írni, hogy amikor délután másodszor benéztem a templomba, éppen a mise vége volt és kezdődött a zarándok áldás. Integettek, hogy menjek én is. Tavaly is részt vettem itt ezen, a pap a kezét a fejünkre teszi és úgy mond áldást. Nagyon meghitt ceremónia. 

Amikor visszaértem a szállásra meglepetésemre Daniel a kínai fiú feküdt a felső ágyon, akivel a Guarda után több napon is mentünk együtt. Nagy volt az öröm, csináltunk közös szelfit is. 

Mivel a nap csak 10-kor nyugodott le én pedig még későbben, az esti csomagolás kicsit lassabban ment a sötét szobában. Remélem nem felejtek itt semmit. 4.30-ra felhúztam a vekkerem

Reggel csöndben levittem a cuccomat a konyhába ott csomagoltam és közben fogyasztottam az Arankáék kedves figyelmességéből számunkra kikészített kávét és muffint. Irtam Ritáéknak, hogy nem nagyon volt alkalom beszélgetni, majd Maroson pótoljuk🙂.

Ha szemben mész a jelölt úttal sokkal könnyebb eltévedni🙂 És beszélgetőtársat találni is. 

 

Mire kivilágosodott Ceebe értem. Nagyon szép város. Egy tenger öböl köré épült.

Utána is szép az út végig erdőben , réteken megy. Itt az erdő eukaliptuszost jelent.Csak néhány helyen láttam fenyvest a sziklás helyeken az is inkább felnyíló erdők voltak. 

Aztán az Ausztrál bácsi jött szembe. Nagyon örültünk egymásnak. Onnan ismerem, hogy az első Santiagoi beérkezésem napján a parkban ettem meg a szendvicsemet és éppen mellettem ült le Nagyon hasonlít  filmbeli kismalac Babe gazdájára. Azt hiszem az is ausztral film. Jó idős lehet. Akkor ott megkínáltam sós mogyoróval és beszélgettünk. 

9 kor leültem pihenni egy kőfalra az erdôben megettem tonhalas paradicsomos szendvicsem, amit készen vettem. Ma eléggé meleg van legalább két pihenőt beterveztem. 

Ezeket a bakancsokat láttam már valamelyik videóban, fel is próbáltam

Szép volt a táj, jól ment a séta, csak Hospitalban mentem be a kávézóba egy ‘cafe con leche-re. A mellettem levő asztalnál angolul beszélgettek, de az egyik lánynak gyanusan magyaros volt a kiejtése. Mint kiderült az is. Fruzsi Finnországban tanít finn nyelvet. Vagy egy órát elbeszélgettünk a Caminoról és a világ dolgairól.

A szélkerekek a Camino Hungaro Nagyigmándi szakaszára emlékeztettek. 

Innen már csak két falunyit kellett mennem Olveiroaig, de már igen meleg volt, kezdett a tavalyi napokra emlékeztetni. Egy helyen szép hídon kellett átmenni.

Kaptam helyet az olcsó, de szép municipal alberguében. A falu nagyon kicsi, de éttermet láttam, 11 eurós zarándok menüt hirdetett, az idén jó árnak számít. Megnézem🙂