0. Nap, Utazás Le Puy-be

 0. Nap Utazás Lisszabonba

Köszönöm a sok jókivánságot amit kaptam az elmúlt napokban.

Még alig indultam el, a Nyugati téri Mekiben ebédeltem már éreztem , hogy a Caminom elkezdődött. Egy kedves fiatalember megpillantva a hátizsák felvarróimat kérdezett a Caminóról , ami jól esett és segített a gondolataimat is erre fókuszálni. 🙂 A vonattal gyorsan kijutottam a reptérre. Látszik, hogy szezon van elég sokan utaznak , de a biztosági kapunál nem volt várakozás. Kellett ugyan várni a kapu megnyitásig de élveztem a pezsgést. 

A felszerelésem alapvetően ugyan az amit  a francia Útra vittem, de idén kicsit könnyebb zsákot sikerült összekészíteni🙂 , a tavaly ugyanitt mért 9 kg hoz képest. Azóta van néhány új szerzeményem ami kisebb, praktikusabb pl. A pici Seatosummit ponchó (tavaly egyszer sem kellett használjam) vagy a törülköző, ami csak pár deka. Ezt egy tesztből választottam, nem is mikroszálas, egyenesen csúcstechnika az anyaga , a saját súlyának ötszörösét képes felszívni, tapintásra olyan mint egy vékony Vileda mosogatórongy. Remélem beválik. 

Néhány dolgot meg otthon is hagytam. Ahogy valaki mondta, a hátizsákba az ember a félelmeit csomagolja, hogy mi lesz, ha extrém időjárást fog ki, vagy gyógyászati segédeszközökre lesz szüksége vagy valami és inkább mindent bepakol. Tavaly rám az Út vigyázott, úgyhogy most nincsenek félelmeim nagy bizalommal és kis cuccal kelek útra😀. 

A gép egy órát késett. A Wizzair komolyan veszi a csomagméreteket, a kapunál bele kellett préselni a hátizsákot a formába, szerencsésen sikerült. Az utánam álló Ukránoknak sajnos nem, kifizettették.

A négy órás út szép volt, ablak mellett ültem, látni lehetett az Alpokat, tengert, naplementét.

Leszállás után siettem a szállásra, vettem 24 órás metró jegyet, mert az holnap is jól jön majd. A hostel (the Chille) családi vállalkozás egy bérházban. A kapuban összefutottam egy magyar lánnyal. Reginával . A szemközti kávézóba kellett átmenni a kulcsokért. Amúgy tiszta rendes hely.