El Camino Frances 2022

 

My Camino Frances 2022

 

 

 

0.Nap, utazás

2 kor csörgött az ébresztő. A 3.15-ös buszt céloztam meg és időben is érkezett. A repülő  pontosan indult és 10 perccel hamarább  ért Párizs Bva-ba.

A gépen szegény utas kisérőknek még kaparós sorsjegyet is kell árusítani, hogy menjen az üzlet. A csomagom rendben megjött, csak összekoszolták kissé pedig eddig sikerült vigyáznom rá. A második Shuttle buszra fértem fel. Nem értettem először mért nem jön be az internet, aztán a mellettem ülő lány megmutatta, hogy a roamingot is be kell kapcsolni úgy jó lett. Párizs belvárosa nagyon szép, láttam a diadalívet (sokkal nagyobb mint a váci) 

, a sok kávézót a Szajnát és az Eiffel tornyot (elég rozsdásnak tűnt. ) A Montparnasse környéke már újabban épített rész. 

Itt fél órát kerestem a pályaudvar bejáratát de sehol semmi. Ahol ki van írva Gara de Montparnasse ott csak parkolóház volt. Ember meg sehol pedig a pályaudvarokról azért ki be szoktak menni. Meg a régi gőzösös balesetből azt gondoltam hogy a sinek az emeleten lesznek.

 Kírva semmi, még furcsább mint a Máv-nál. Aztán lementem egy kis lépcsőn és ott volt ezer utas főleg gyerekek, valamilyen cserkész találkozó vagy mi lehet, csak kék pólós kisérők voltak vagy százan. Olyan az egész mint egy nagy metróállomas a vonatok meg még egy szinttel lejjebb voltak de oda csak indulas elött lehet lemenni. Az egész létesítményhez egy db egyszemélyes wc tartozik. Mégis megbocsátottam végül a pályaudvar fogyatékosságait mert az ital automata egy ásványvíz helyett kettőt adott. 

A vonat pontosan indult és 300 körüli sebességgel ment, jól utaztam. Bayonne-ban kellett átszállni kis vonatra. A szállás is nagyon szép a Gite Bidanban. Kértem reggelit is mert reggel  nincs nyitva semmi. Voltam a zarándok irodán a passportért kiderült hogy vagy négy magyar is indul holnap, egész kis kolónia.

Violetta

 

1. nap. Saint Jean Pied de Port- Roncesvalles

Reggel 1/2 6 ra húztam fel az ébresztőt mert 6.00-kor készítettek reggelit a szállásadók, kroaszán lekvár kávé joghurt. 

7.00-kor el is indultam a zarándokirodán tegnap megismert Krisztával gyalogoltunk, de sokakkal volt alkalom beszélgetni. A tegnapi szálláson is megismertem pár embert, van egy kanadai Dave és a párja, ez a  2. Caminojuk, ausztrál nő, belgák Catherina dániából. Egész jól megy a beszélgetés, sikerélményem van. Nem számít ha néha kimarad a do meg a have úgy is jól megértik. Egy meredeken egy kedves svájci kerékpárossal beszélgettem aki tolta a bringát.

 Csodálatos hegyek között vezet az út mindenfelé legelő birkák lovak tehenek. Mindig csak fölfelé , nagyon vártam már a lejtmenetet,  az sem volt könnyebb, de a botok sokat segítettek. Három óra előtt beértem Roncesvallesbe. A nagy kolostorban 200 szállás van vagy több is. Kicsit sorba kellett állni de azt mondják most nincs túl sok zarándok, kétszer ennyi is szokott lenni. Csak reggelit kértem most is, vacsorára a maradék hazait pusztítottam el. Ilyen jól rég nem esett már a zuhanyozás aztán mosás szárítás volt. Este még körbejárom a kolostort, megnézni a Roland lovag monolitot és a nevezetes kápolnát, lehet lesz 8-kor mise is. Fantasztikus egy nap volt!

 

2. Nap. Roncesvalles-Zubiri.

Este 8-kor volt mise a Román kori templomban. A zarándokoknak építették a középkorban még a tetején a kereszt is zarándokbot alakú. A mise elején a pap felolvasta melyik országokból érkeztek zarándokok, a végén előre hívtak minket voltunk vagy harmincan és kaptunk áldást az útra. Nagyon hangulatos volt, az oldal oltár szobor hatalmas Sz. Jakab és az ima alatt lekapcsolták a világítást és csak a Mária szobor világított. Tízkor volt takarodó és jó hogy vittem füldugót így nagyon jól aludtam. Reggelit kértem 5 euróért, amit hétkor lehetett elfogyasztani. Jouce, kávé, piritós sonka sajt és browni meg egy alma. Ezzel ki is bírtam délutánig. Kb fél nyolckor indultam és alighogy kiértem az útra utolértem a barcelonai Noémit akivel beszélgettünk és Zubiriig együtt haladtunk, ő Lasarroneban foglalt szállást.

Nagyon rendes volt, segített a következő napra Arrei egyházi szálláson fogalni nekem és az utolsó helyet megcsípte. Pamplona környékén most a San Fermin ünnep miatt nehéz szállást találni azért volt erre szükség.Zubiriban én egyenesen a 72 ágyas önkormányzati szállásra mentem és nagyon jó ágyat kaptam a sarokban..

Itt is mint tegnap, papírból készült eldobható ágynemüt adtak. Jó volt zuhanyozni, mostam és elmentem a kisboltba vásárolni. Nagyon szép áruk voltak, rántottához kaptam is mindent, meg a reggelihez valók összesen 6,5 E-t fizettem. A konyha jol felszerelt, megsütöttem az ebédet. Az a terv, hogy este kicsit körülnézek és korán lefekszem . Holnap 16 km-t kell csak menjek Arreig, ezt találtam ki hogy következő nap reggel 8 ra Pamplonába érjek az utcán futkosó bikák indításra.

3. Nap Zubiri-Arre.

Jól aludtam Zubiriban a füldugókkal, mikor felébredtem már egy csomó ágy üres volt. Jól ment a készülődés fél hétkor indultam. Kellemesen hűvös volt és ma nem kellett sietnem, csak 16 km t terveztem. A mai nap kellemes találkozások és jó beszélgetések napja volt. Zubiri után utolértem Petert németországból akit a tegnapi reggelitől látásból ismertem már.

Kiderült hogy Idén ment nyugdíjba kedvezményesen és most Strassbourghtól gyalogol. Áprilisban indult a feleségével csak neki már vissza kellett menni. Nagy élmény, hogy jól megértem magam, érdekes és sokat tanulok. Egy pataknál leültem tízóraizni, ő tovább ment talán még találkozunk. Nagyon segítőkészek itt az emberek, tegnap Noémivel elvétettük a lekanyarodást és egy idős néni a kertből egyből integetett, hogy nem jó felé megyünk, a Caminó arra van. Ma is benéztem egy kanyart és a műúton mentem tovább mikor egy falusi biciklis bácsi megállított, nem értettem semmit amiket mondott, de mutogatta hogy Santiagó visszafelé van. Utána egy New Yorki sráccal mentem egy darabon, aztán kettévált a pamplonai út, én a meredekebbet választottam a Zubiriani kápolna felé mert nem siettem. Nagyon szép élmény volt, a néninek vagy 40 nyelven volt leírása és imái, én is kaptam magyart. Fel lehet menni a toronyba megkondítani a harangot, nagyon meghitt kis hely, egy columbiai és egy kaliforniai fickóval beszélgettünk a toronyban.

Délre elértem az Arréi hidat és a vele egybe épült 12 századi zárdát ami most albergue, de csak 3 kor nyit. Addig előtte üldögéltünk az árnyékban.

Meleg nap van de hétfőig még fokozódni fog. Van akinek már kezdenek előjönni a különböző lábfájások remélem azt megúszom. Egy újabb magyar párral találkoztam fiatalok Békéscsabáról Erika és Balázs, de ők tovább mentek Pamplonába. A várakozók nagyon kedves társaság, egy kanadai idősebb pár a Niagara közeléből, két olasz srác, az Ausztrál Christina az első napról és még néhányan.

A szállás nagyon szép régi, méteres falakkal és vastag fagerendák a mennyezeten. A boltban találkoztam a Quebecki házaspárral és nevettünk hogy pont ugyanaz volt a kosarunkban, spagetti bolonyai szósz és sajt. Mindenböl az akciós. Megbeszéltük hogy együtt főzünk én siettem haza, már forrt a víz mire megjöttek. A két csomag tésztából jutott 10 embernek vacsora. Ma is korán lefekszem, hogy hat órai indulással elcsípjem a bikák futását.  

             4. nap Arré- Punte la Reina

 

            Reggel korábban ébredtem mint szólt az ébresztőm, az olasz srácok öten már 4 kor pakoltak. A füldugóim egyébként szuperek, ma egyet adtam a párizsi fiúnak is mert tegnapi szálláson elhagyta. Én is fölkeltem, az automatából kávéztam és volt hozzá a tegnapi vásárlásból kroaszán. Még sötétben indultam el, Pamplonába értem egy óra alatt . Sok száz fehér ruhás piros nyakkendös fiatal nyüzsgött a belvárosban, néhányan a palánkokat ácsolták de a legtöbb szerintem egész éjjel piált néhányan már itt ott hevertek aléltan. Gondolom bátorságot gyüjtöttek a futáshoz.

Ma volt a San Fermin Fiesta utolsó napja, vastagon állt a szemét az utcákon mindenütt. Mivel korán értem be, még át tudtam haladni a Camino utvonalon, és a délutánra ígért meleg miatt nem várakoztam a bikákra hanem elindultam. Majd az interneten megnézem milyen volt. A városból kiérve a 800 méter magas Perdon hegyre elég jó emelkedő volt. Itt értem utol a német Petert és Noéliát Bilbaóból  akit onnan ismertem, hogy Zubiriben pont fölöttem aludt. A hegy tetején a látvány kárpótol a fáradságért, minden irányba messzire látni és ott vannak azok a jópofa lemezből készült zarándok szobrok.

Lefényképezgettük egymást és én indultam is tovább a Toulosei tanár sráccal mert a hőmérséklet csak délelőtt kellemes utána forróság van. Útközben gondoltam hogy ki kéne pròbálni a sátrat, ha ilyen jó idő van és telihold. Útba esik egy Eunate nevü nyolcszög alapú 11. Századi kis templom a szántóföldek közepén. ideális hely lenne, van víz patak árnyék és a templomos lovagok szelleme vigyázná az álmom. 1,5 E volt a belépő , csodálatos hangulatos hely, de mondták hogy sajnos itt nem lehet. Ekkor értek oda Péterék és mondták hogy a Puent la Reinába mennek, az a második városka, (magyar neve:a kiralyné hídja) úgyhogy csatlakoztam hozzájuk.

Ezen a szakaszon rengeteg leégett erdőt láttunk a pár héttel ezelőtti tüzek nyomát. Elég sok épület pl. egy autómosó és a ,pecsenye’ nevü étterem is megsült. A Padres rerardores 100 személyes egyházi szálláson volt hely 7 euroért. Nagyon komfortos, a nap fénypontja a tusolás is megvolt már. Vacsorára Peterrel kipróbáltuk a zarándok menüt. Ez mindenhol kedvezményes az úton és kalóriás. Saláta mix volt sült hús krumplival és desszert és egy pohár bor. Ez a nap is szép volt.

 

5. nap Punte la reina-Estella

Igen jó volt az éjjeli szállás, csak négyen voltunk a szobában, most először nem kellettek a füldugók. Csak egyszer ébredtünk fel a szomszéd szobából egy nagy puffanás és ordítás jött, egy szegény peregrínó biztos leesett az emeletes ágyról. Peterrel és Noeliával együtt indultunk el 6 kor. A városka gyönyörü. a nevét adó hidat 11. században az egyik navarrai király felesége építtette direkt a zarándokok átkelésére.

Szép kis régi falvakon és learatott gabonamezőkön haladt az út. Ma már a meleg miatt csak délig tervezem az utat, harminc egy-két fokban még kellemes sétálni de délután nagy a forróság, 40 fok felett. Két három liter víz simán lecsúszik naponta. Nagyon kedvesek a helyiek is szeretik a zarándokokat, ma egy idős bácsi állt kint és friss vizet, olívás piritóst és a felesége sütijét kinálta ingyen.

 

A zarándokok is mintha mindenki a rossz oldalát otthon hagyta volna , barátságos, kedves, nyitott és segítőkész. Egy emelkedő volt csak a mai útban ott egy koreai egyetemista lányt értem utol Yeowon-t. A második Caminója már, sok érdekeset tudtam meg az országáról. Délre értem el Estellában a Parokial Saint Miguel zarándokszállást, nyitásig egy órát már az árnyékban hűsöltünk. Hospitalieronak nevezik azokat az önkénteseket akik ezeken a szállásokon segítenek két hetes váltásokkal. Itt is két szimpatikus fiatal fogadott, hideg citromos vízzel és segítőkészen. Ez a szállás donatívós, vagyis annyit dobsz a perselybe amennyit gondolsz, de azért 5 a minimum amit illik. A legegyszerűbb szállások is már 7 E be kerülnek. Most már hogy zuhanyoztam mostam , kicsit akklimatizálódtam megkerestem a Dia szupermarketet kajáért. Azt gondoltam veszek egy konzerves készételt, mondjuk töltött paprikát vagy annak az itteni megfelelőjét. Nincs készétel semmi féle, úgy látszik az magyar specialitás. Rántotta lett megint 6 tojásból az a pici konyhában gyorsan elkészült, sonkával nagyon finom volt. Délután befutott a békéscsabai fiatal pár. Pamplona környékén sokáig kerestek szallast eredménytelenül, mígnem egy domb tetején lévő templomban leteríthették a matracukat és azt mondják sose felejtik ezt az éjszakát és az esti tűzijátékot. Egy kisebb csoda is megesett velük, a lány túracipője kicsi lett és már első nap feltörte a lábát és kegyetlenül szorított. Másnap flipflop papucsban indult neki, aztán a Pedron-hegyi meredek rész előtt leült egy padra nagyot sóhajtva, hogy akkor felveszi a kényelmetlen cipőt. Mikor oldalra nézett a fűben ott volt egy tök jó állapotú női túracipő pont másfél számmal nagyobb mint az övé. Azóta is abban jön. Ilyen a Camino.

 

6. nap. Estella-Los Arcos

Délután beszélgettem a szlovén segítő lánnyal a szálláson, azt mondja szeretik a magyarokat mert olyan szabálykövetők és tisztelettudóak, nem mint a zajos olaszok akik nincsenek tekintettel a többiekre. Nem mondom jól esett, de azért tudom itthon sem mindenki olyan. Mondta, hogy hétkor zarándok mise lesz a SanJuan Bautista templomban. A vacsorával és a pakolással éppen kész voltam, úgyhogy célba vettem a misét. Az óvároson keresztül mentem megcsodáltam az útba eső Iglesia de San Miguelt és a középkori utcákat de várost nézni túl meleg volt, a patika hőmérője még 36 fokot mutatott este 7 kor. Csodás városka folyóval heggyel ezer éves épületekkel. A templomban kellemes hűvös és gyönyörű volt. Este a tükörbe nézve megállapítottam, hogy nem halogathatom tovább a borotválkozást, utoljára Roncesvallesben volt alkalom rá, úgyhogy most megint kultúrált kinézetem lett és korán lefeküdtem. Rajtam kívül még öt hat helyről hallottam négykor rezegni a telefonokat, mivel eléggé kis hely volt az ágyak között és nem akartam zavarni a tovább alvókat, kivittem az udvarra a cuccaimat és ott öltözködtem, majd fogyasztottam el a reggelit. Otthoni instant kávé két kroaszannal és lekvárral. A lekvárat a hűtőben találtam, az egyik polcra az volt írva hogy ‘közös’. Ide teheti mindenki ha van maradékja amit nem akar cipelni. Én is tegnap kicsit túl vásároltam magam, az egyik banánt itt hagytam cserébe. Kicsit hiányzik reggelente az otthon megszokott zabpehely, de itt ilyen kis kiszerelésben sajnos ismeretlen.

Pontban ötkor indultam el, a sötétben kellett használjam a gps-t és még így is majdnem visszamentem a hídon amin egyszer már átjöttem. Kiérve a városból kezdődik a nagy szőlővidék La Rioja. Nem messze az egyik borgazdaság a zarándokoknak épített egy borkutat, ‘Founte de Vino’, naponta 100 liter vörös borral feltöltik, hogy aki arra jár ihasson ingyen. Jó lett volna kipróbálni de így 6 kor még üres volt, a tegnapi már elfogyott és 8 kor töltik újra.

Nem baj , lefényképeztem és élveztem a sétát egyedül a kellemes hűvösben a korán kelő olasz fiatalok messze előttem mögöttem nem jött senki. Olyan volt mint otthon egy hajnali vadászaton, csak itt még egy nyuszit sem láttam, nagyon kicsi lehet a vadsűrűség. A Hungaro Caminon őz, szarvas minden volt.

Nyugat felé gyalogolunk, így jobbról még mindig a Pireneusok sziklás hegyei látszanak, balról meg ezerrel süt a nap. Ma is egész hegyeket láttunk leégve, nagyon nagy területen voltak a tüzek. Fél 12 re beértem Los Arcosba. Ma azt a luxust megengedtem magamnak, hogy nem a legolcsóbb municipal (önkormányzati fenntartású) szállásra mentem, hanem a flamand Szent Jakab egyesület által fenntartott ‘Albergue Casa de Austria’-ba amiről a blogokban nagyon jókat olvastam.

Tényleg klassz, bár egy felújítás lassan ráférne, de tényleg németes alapossággal szépen van berendezve. Van tér az ágyak közt, kényelmes székek és olyan kis fontosságokra is figyeltek hogy van akasztó a zuhanyzóban, ráadásul olyan helyen, hogy ne legyen csurom víz a törülköző. A tárgyak egy részét antikvitásokból vásárolhatták, nagyon tetszik a régi konyhai sparhelt és a porcelán mosókád működő mángorlóval. Azzal csavartam ki én is a ruhákat, utána a napon két perc alatt megszáradtak. A boltok déltől hatig zárva tartanak, úgyhogy majd később megyek bevásárolni holnapra és mivel perfekt konyha van ma egy jó spagettit főzök vacsorára.

 

 

Los Arcos- Logrono 7. nap

 

Tegnap délután megettem az otthon tartalék kajának betett Vifon levest -itt sajnos nem kapható- és hatkor már a boltnál voltam nyitásra. Meglepetésemre ebben az Euroski supermarcadóban voltak konzervek, úgyhogy lencseleves lett a masodik fogás és megvettem a holnapi chorizos bagetthez valókat. Haza felé megnéztem az iglesia de Santa Maria gyönyörű 12. Sz.i templomot, palatereszk stílusú belül ez a legcicomásabb stílus, az ötvös mesterségből vették a motívumokat. Meleg volt a városban, siettem haza de a főutcán még találkoztam Brúnóval az olasz szamaras zarándokkal.

Megengedte hogy lefotózzam. Már olvastam róla, ő egész évben a Caminót járja oda vissza életvitel szerűen él itt és internetes honlapja is van.

Hajnalban már háromkor fönt voltam csöndben kivittem az előtérbe az összepakolt cuccaimat és ott készülődtem, így nem zavartam a többieket. Rajtam kívül csak egy szikár ősz hajú francia kelt korán, Estellában láttam már őt, mikor a vízhólyajait kezelte. Ennek egész irodalma van a neten, de a leggyakoribb a varrás. Egy tűt sterilizálni kell gyufalánggal és ezzel egy betadinbe mártott cérnát kell áthúzni a vízhólyagon majd a cérna két végét levágni. Így ki is vezeti a folyadékot és a régi bőr védi az újat. Remélem nem kell gyakorlatban alkalmazzam. Kb. egyszerre indultunk fél négykor és egyetértettünk, hogy jobb korán kelni mint a tűző napon sétálni. Gügyiének hívják, legalábbis én így értettem nem tudnám leírni. Borokkal kereskedik, de specialista, csak 20 évnél régebiek-kel . Beszélgetés közben a sötétben egy elágazást nem vettünk észre és a Caminó helyett egy mezőgazdasági útra tértünk. Nem volt baj, az irány nagyjából jó volt

és a sötétben látszottak Torres del Rió fényei ahová ki kellett lyukadni. Az országút végül bevezetett minket talán még rövidítettünk is. Eddigre már öt óra volt, a bárból jött ki négy olasz fiatal és csatlakoztak. A bár itt a Caminón egy kultúrált kávézót jelent, ahol ételt is lehet kapni, nem az alvilág gyülekezőhelye mint odahaza. Egyébként eddig Navarrában nagyon jó volt a biztonság. A Caminó mentén egy csomó Guardian Civil feliratú kocsi cirkál, tegnap is megállt mellettünk egy és kérdezte minden okés e.

Gondolom a meleg miatt is figyelnek ránk. Estellában az allbergue előtt kint az utcai bejárat mellett volt egy esernyőtartó a túrabotoknak és senkié nem tünt el.

Egyik helyen a cipők helye is kívül volt a tető alatti polcon, -ami a szagukat illeti ez jogos is-de általában az előszobában van egy polcos szekrény nekik. A korai indulással kellemes volt az úton a hőmérséklet , egy darabon Fabióval a Milánói filozófia szakos hallgatóval mentem . Vianában a templom előtt van a hírhedt Cezare Borgia sírja, már az is fura hogy az egyik pápa volt az apja, de a neten rengeteg ármányt és borzalmat lehet olvasni róla. 11-re kényelmesen Logronoba értem. Szerettem volna egy igazi hagyományos zarándokszállást kipróbálni és ma erre alkalom lesz a ‘Albergue Parrocial de Santiago ‘ ban. Ami egybe épült a még a templomos lovagok építette templommal. Még a mosott ruhat is csodás műemlékek közé tettem ki száradni. Ez a szállás is adományos, közösen megyünk a fél 8-as misére és utána egy kórus fog orgona kisérettel Caminós dalokat előadni fél kilenckor. 9 kor pedig közös vacsorát kapunk és mindenki segít valamit, a reggeli is ilyen lesz. Szép programnak tünik, igazi Caminós érzület.

 

Logrono- Najera 8. nap

 

Ma 3 kor Didier telefonja ébresztet , én csak négyre húztam fel, de mivel kipihentnek éreztem magam felkelem és gyorsan összekészültem. Egyre rutinosabban megy. A tegnapi este nagyon szép élmény volt, a mise és zarándokáldás után a gyönyörű katedrálisban három énekes lépett fel, korabeli ruhákban, középkori hangszerekkel kísérve.

A dalok a Kallixtusz kódexben maradtak fenn, ami igazából zarándok útról szóló első utikönyv a xv. Századból. Utána a parókia szállásán vacsorát készítettek nekünk ami szintén adományos volt mint a szállásdíj és nagyon finom. Saláta mix olívával, bolonyais sonkás penne tészta, desszert és egy pohárka vino tinto. Rendkívül kedvesek és figyelmesek voltak a segítők, kérdezgettek segítették a caminos közösség épülését. Reggel is készítettek ki bagettet lekvárt kávét, úgyhogy nem kellett éhgyomorral útra kelni. Az utcán kellemes volt a levegő legalábbis az estihez képest. A patika kijelzőjén 30 fokot mutatott 3:40-kor.

Logronó városa sokat ad a Caminós arculatáta, jók a jelzések, sok a kút és pad, igaz hogy a keletkezését is a Caminonak köszönheti a 11. sz-ban Szancsó király erre vezette a zarándok utat és hidat épített. Szinte minden kis kőhídnak története van. Zubiriben a veszettség hídja a neve, legenda szerint az egyik pillér alá van eltemetve Szent Quiteria, akinek gyógyító erőt tulajdonítanak, s ezért itt szokták körbe terelgetni a nyájakat veszettség esetén. Lasarronában ‘Banditák hídjának” nevezik, mert a zarándokokat

előszeretettel fosztogató útonállók kedvelt „munkahelye” volt. Holnap pedig Santa Domingóba érek ahol Szent Domonkos sk. építette a hidat. Navarrateig sötétben haladtam, amit élveztem és a látványból nem sokat veszítettem kicsit indusztriális ez a szakasz. Olvastam hogy a régi zarándokok a tejutat követték az égen, de még nem sikerült megpillantani vagy a fények vagy a hold fénye elnyomja. A sötétben kétszer is láttam a szemem sarkából valamit elsurranni, aztán egy parkos részen kijött az útra egy kis üregi nyuszi. Később többet is láttam.

Navarrate előtt Paul és a bátyja értek utol Texasból, fagyasztott zöldségekkel kereskedik Mexikóval. Mesélte, hogy tizen jöttek együtt a rokonságból, de a többiek már úgy tele vannak vízhólyaggal, hogy most buszoznak, pihentetni kell a lábukat. Szerettem, hogy egyszerűen beszél mindent értettem. Persze a Caminós témákat, honnan jöttél, hol indultál stb. már eléggé begyakoroltam. A város után Dorotheával a szlovén énekes lánnyal találkoztam. 8 körül leültünk a második reggelit elkölteni. Mondta, hogy vegetariánus és kenyérrel vízzel és napraforgó maggal csinálja végig az utat. Meg is kínált a magokkal én meg egy bagett csücsökkel és egy műzliszelettel kínáltam amit 6os csomagban vettem tegnap az itteni auchanban itt ‘Mi alcampo’nak neveznek de ugyanolyan madárka a jele. Jó áruk voltak, vettem két olajos halat is a változatosság kedvéért. A meleg miatt eddig mindig chorisós szendvicset készítettem, finom de már minden ízesítést végig kóstoltam.

Már 11-re beértem Najerába ma is megvolt a tervezett 30 km. Mivel az önkormányzati szállás csak később nyit, a folyó parti padoknál kerestem árnyékot. Itt újra találkoztam a kedves békéscsabai fiatalokkal, Balázzsal és Erikával, így gyorsan eltelt az idő. A szállás nagyon megfelelő 4 ágyas rekeszekre van osztva és csak 6 Euró úgyhogy ma belefér a költségvetésbe egy zarándok menü ha találok.

 

Najera-Granon 9. nap, 26 km

Tegnap a zuhanyzás, mosás után bementem az óvárosba, ott ajánlott az internet egy helyet zarándok menüvel. Gondoltam legalább minden tartományban elmegyek egyszer étterembe, hogy hátha megismerem a helyi konyhát. Egyszerű rendes kis hely volt, a pincér hozta a zarándokmenüs étlapot, ezen mindig két- három féle választék van előételre, főételre és desszertre. Előételt gyorsan el tudtam dönteni mert párolt zöldséget rég ettem , lett volna még gombaleves vagy valami tészta. A főételnél két választás volt, a helyi specialitás nevét a google fordítónak úgy sikerült átültetnie magyarra, hogy ‘szent jakab ágyéka’ , ezt nem mertem kipróbálni ezért a natúr csirkemellet választottam és karamell pudingot. Természetesen egy pohár vino tinto is járt hozzá.

Innen siettem vissza mert az utcán nagy forróság volt. A szálláson szép pecsétet kaptam a zarándok útlevelembe, két madár és egy virág.

Ezekkel igazoljuk majd Santiagóban, hogy végig mentünk. Pár száz éve még más rendszer volt, akkor a tengertől kellett fésűkagylót hazavinnie igazolásként aki penitenciaként kapta feladatnak. Ez a 15. pecsétem, még a gombavizsgáló állomásét és Feliciáét is aki egy lelkes önkéntes Logronó után, a házuk előtt egy padon ül és pecsétel a peregrínóknak füge, víz és kereszt mintájú pecsétjével. Rákerestem, a peregrínó szó a középkorból ered, azt jelenti: per ager=a földeken át. Akkoriban nem sokan hagyták el a biztonságos városfalakat, csak a zarándokok vándoroltak a földeken át. 

Ma 3/4 4 kor sikerült elindulni kávé, kroaszán reggeli után. A város szélén egy tábla jelezte, hogy Santiago még 581 km. Azofráig holdvilágban mentem és senkivel sem találkoztam. Utána egy helyen mikor megálltam fényképezni utolért négy francia lány. Megálltak, kérdezgettük egymást honnan jöttél, mondták, hogy hárman tanárok, egyik jogász és amatőr énekesek és idén Burgosig tervezik a Caminót. Kedvesek voltak, vidámak és rövidesen rákezdtek kórusban és kánonban énekelni francia dalokat. Nagyon ügyesek voltak hol egyik hol másik énekelt szólóban. Gyorsan haladt az idő, és jó volt ritmusra lépni.

Santa Domingó előtt leültünk tízóraizni, kekszet mártogattak megolvadt tábla csokiba, nekem bagettem és halkonzervem volt. Mivel ők ma csak S. Domingóig mentek megköszöntem a társaságukat és hálából a dalokért egy otthonról hozott Szent Jakabos felvarrót adtam nekik. A város után már kezdett melegebb lenni 1/2 12 re beértem Granonba. A templomban van a matracszállás, de van azért vizesblokk is. Már láttam ezt egy Caminós videóban, ki akartam próbálni. Nagyon jó , olyan 1500-as évek beli hangulata van ahogy most itt elfáradva a földön heverünk a gótikus mennyezet alatt. 6 kor közös vacsora főzés lesz majd mise a kis kápolnában és közös vacsora.

 

Granon- Tosantos 10. Nap

 

6 kor nekiálltunk közös vacsorát készíteni. A segítők adták az alapanyagot és egy francia lány vállalkozott séfnek. Én a hagymát pucoltam és a négy bagettet vágtam össze, de mindenkinek jutott munka. Vegyes saláta lett, és négy nagy tál rakott étel, amiben lencse, sárgarépa és rizs dominált. Utána átmentünk a misére, majd megvacsoráztunk, nagyon ízletesre sikerült, tapsot kapott a kislány.

A végén 8 lavór vizet hoztak és mindenki segített a mosogatásban elrakodásban. Jó közösségépítő és nevelő hatású az ilyen. Ez is a céljuk, csomó társasjáték meg mindenféle hangszer is volt, amin az olaszok tudtak játszani. Este áthívtak minket a templomba mert a falusiak egy nagy Caminós Szent-év képen dolgoztak ami virágszirmokból volt kirakva. Nem tudom leírni majd küldök róla képet az is rajta volt hogy Santiagó még 555 km. Közben betoppantak a francia énekes lányok is és a kérésünkre egy csodás koncertet rögtönöztek. Este az emeleti ablakból távoli füstöt lehetett látni, aztán a hírekben is benne volt, hogy Santa Domingo környékén -ahol aznap áthaladtunk- nagy tűz van sajnos. Azt tegnap elfelejtettem leírni hogy a S. D.-i templom különlegessége hogy a templomban ketrecben mindig tartanak egy pár csirkét a 12.század óta, ami az itteni csodára emlékeztet. Egy fiút lopással vádoltak és felköttették mikor a szülei megérkeztek látták hogy még él, szaladtak a bíróhoz hogy engedje el mert él, az azt válaszolta ‘a fiatok annyira él mint ezek a sült csirkék a tálban ‘ mire a csirkék életre keltek.

Nap nap után újabb barátságos embereket ismerek meg. Itt a Granoni szálláson is Erinnel Missuriból és az olasz srácokkal újabb ismerősöket szereztem. Az előbb egy Újzélandi férfivel (Paul )együtt jelentkeztünk be a recepción és mondom hogy tegnap találkoztam egy másik újzélandival, fiatal lány nővérként dolgozik, már ismeri tegnapelőtt találkoztak. Így ennyi nap után már szinte mindenki ismer mindenkit, ha csak közvetve is. Más faluban szállunk meg másik alberguében de mégis néha találkozunk.

Reggel ötig aludtam, az előző napokkal ellentétben éjjel kellemes 15-17 fok lehetett, úgyhogy bebújtam most a hálózsákba. Fél hatkor indultam neki, de kicsit keveregtem a városban, először visszafelé indultam de aztán 

 egy jellegzetes épületnél rájöttem, hogy tegnap már láttam. Az első falu után egy tábla jelezte hogy átértem Leon tartományba, majd nemsokára utolértem Isabellét a Marseillei francia ápolónőt, aki Reunion szigetéről származik amiről eddig nem is hallottam. Egy sziget ami Franciaországhoz tartozik Madagaszkár közelében. Boleradó előtt betértünk egy bárba kávéra és kroaszánra,

aztán tovább a Tosantos előtti pihenőig, ahol én megálltam mert csak idáig terveztem ma a sétát és volt idő a szállás nyitásáig. Burgosban mindenképp szeretnék megszállni mert sok a  látnivaló és gyönyörű a katedrális  ezért az utat odáig két rövidebb 22 km-es napra osztottam. Itt Tosantosban is a tegnapihoz hasonló egyház által üzemeltetett matrac szállás van egy gyönyörű régi favázas épületben. Hatkor kezdődik a vacsora készítés, addig lehet megnézem a környéket . Az útról láttam valami remete barlangokat meg van sziklakápolna is.

 

 

 

Tosantos- Atapuerca 11. nap

 

Tegnap délután a napi rutinmunkák után a amerikai Erinnel el kirándultunk a falu fölötti sziklakápolnához. Be volt zárva, de látszott hogy nagy emeletes barlang van belül. Az volt kiírva, hogy 800 évvel ezelőtt egy La Ermita néven ismert nő e barlangban élt a sziklákban, és az elhaladó zarándokokat szolgálta.

Tizenketten szálltunk meg itt a parókián , a fele kb. a tegnapi szállásról jött át. Fél hétkor nekiláttunk előkészíteni a vacsorát, kevert saláta és lencsefőzelék. Mindenki segített kivéve szegény Massachusetsi fiút aki 40 km-t jött és a lába nagyon odavolt, csak feküdni tudott, de szakszerűen ellátták a helyiek jegelték a lábát aztán valamit ráragasztottak. Remélem tudja folytatni az utat. Megettük az ízletes vacsorát és utána volt egy közös program, a vendéglátóink egy ötvenes pár-csak spanyolul tudtak. Erin beszél közülünk egy kicsit spanyolul, de az imás szókincse kicsi lehet mert eléggé szabadon fordított. Caminós dalt énekeltek aztán kiosztottak imákat mindenkinek a saját anyanyelvén én is kaptam magyart és fel kellett olvasni. Utána odajött a lány New Yerseyből, hogy mi volt az a gyönyörü nyelv amin olvastam mert nem ismerte fel és kiváncsi volt miről szólt. Ezután még elmosogattunk, pakoltunk és nyugovóra tértünk. Az itteni szigorú napirend szerint pontosan 6 kor kellett felkelni és 1/4 7 re készítették a reggelit. Ez okos dolog mert így mindenki egyszerre zörög, csörög a készülődéssel, nem zavarja a másikat. Lekváros bagett és kávé volt. Az adományt egy dobozba lehetett dobni a recepción, szívesen adtam mert nagyon jó és önzetlen amit csinálnak. Búcsúzáskor megöleltek mindenkit és egy kis origami madarat kaptunk.

Saját tempómban nagyon élveztem a gyaloglást kellemes ma a hőmérséklet, úgyhogy jól haladtam. Az első falunál utolértem Petert és Noeliát akik ma Beloradóbol indultak. Peter kicsit sántit, mivel Strassburgból indult az első pár cipője már szétment és amit útközben kapott ettől vízhólyagjai lettek. Miután megbeszéltük a történéseket elköszöntem mert ma eléggé fürgének érzem magam. Úgy érzem a tegnap előtti délelőtti melegben voltam egy holtponton mikor nehezebben ment a gyaloglás , de ezen akkor átsegített a négy francia lány vidám éneke és társasága. Magamban azóta a négy angyalnak hívom őket.

Ma egy hegyen keltünk át , a Montes del Oka 1150 m magas, valaha itt sok rabló tanyázott, de úgy látszik a templárius lovagok jó munkát végeztek mert eggyel sem találkoztunk. Szép volt az útvonal, árnyas , természetes és változatos erdőkön vezetett. Molyhos tölgy, cser, madárberkenye, nyír, füzek alatt erikákat, páfrányok, seprőzanótot ismertem fel. Pont azon gondoltam ma nem nagyon lesz tizóraim mert az elmúlt két napon kis faluban szálltam meg , ahol nem volt vásárlási lehetőség, mikor a következő kanyarban előbukkant egy érdekes foodtruck , totemoszlopokra hasonlító kifestett farönkökkel körülvéve.

Jó áruja volt és szép pecsétje, vettem egy banánt és egy muffint tőle. San Juan de Ortegánál a bárban kávézott Isabelle és beinvitált, jól is esett a cafe con leche (tejes kávé)

Aztán innen Atapuercáig együtt mentünk és az Albergue el peregrino de Atapuerca-ban szálltunk meg, mert a ‘ wise pilgrim’ applikációm véleményei szerint ez éri meg legjobban. Tényleg szép, tágasak a szobák és csak öt ágyasak.

A falu nevezetessége, hogy itt találták a világon a legrégebbi (1,2 millió éves) ősember állkapocs maradványt és barlangrajzokat, de a hely messzebb van a falutól azt hiszem ma kimarad. Láttuk is az útról a távoli múzeumot mielőtt beértünk a településre. Wifi és bolt nincsen itt sem, az étterem 7 kor nyit, remélem van zarándok menü. 

 

Atapuerca-Burgos 12. nap

 

Este megnéztem az ősi kis templomot a dombon, itt mindegyik gyönyörű. San Juan de Ortega templomának amin keresztül jöttünk tegnap van egy nevezetessége, a ‘fény csodája’. Úgy építették meg, hogy évente egyszer az ablakon beeső fény pont az oszlopfőn lévő szentre esik.

 

Sajnos most zárva volt. Este mentünk zarándokmenüt keresni, mert bolt nem volt, a készleteim meg kifogytak. Mondták hogy csak napi menü van, az kicsit drágább de hasonlóan több étel közül lehet választani. Isabelle-el ültünk egy asztalhoz, egyikünk angolja sem túl jó. Ö francia étlapot kért én angolt. Kétféle főétel volt amiből értettem, hogy cod=tőkehal vagy pork=disznó. Az egyik blogban írta valaki hogy a haltól rosszul lett, ilyen melegben nem jó választás, maradtam a disznónál. Isabelle két oldalt az arcát mutogatta, azt hittem arra céloz, hogy időszerű lenne megborotválkoznom. Mikor kihozták az ételt akkor esett le a tantusz, hogy disznópofát rendeltem. Finom puha volt, jól esett. A szállás szép, van elég tér, mellettem egy fiatal ír tanárnő feküdt, látszott hogy fáj a lába, hát felajánlottam próbálja ki a decathlonos talpmasszirozó labdámat. Örült neki és sokkal jobb lett. Mikor meséltem miért jöttem a Caminora szegény sírva fakadt, nagyon együttérző teremtés.

Egy kávé és két szelet nápolyi reggelivel a hasamban indultam el 6-kor. Egy kisebb hegyen kellett átkelni, köves ösvényen haladtam majd az út áthaladt egy autópálya fölött és leereszkedett egy völgybe. Kellemes 25 fokban lehetett haladni. Egy darabon megint Isabelle-el találkoztam aztán ő leült tízóraizni, nekem meg már nem volt kajám gondoltam jobb ha minél előbb a városba érek és keresek egy boltot. Nagy Burgosnak ez az iparvárosi része.

Két alternatív út közül lehet választani én a patak mellettin jöttem ami szépen ki is volt építve bicikli útnak, már ahogy a városhoz közeledtünk. Rengeteg a gólya errefelé, egyik helyen vagy 50 db körözött, gondolom repülőgyakorlat a fiataloknak. Nagyon sok templomon van fészkük mert jellemzően a harangok a magasított homlokzatban ülnek és ennek a tetején jó helyet találnak. Hosszúnak tünt az út, pedig a mai nap csak 21 km volt összesen. A parkban minden sétáló (legalább 100) hangos ‘buen camino’ val köszöntött, amire illett ‘gracias’-sal válaszolni. Éhes voltam mire egy Dia üzletet találtam, banán, kroaszán, narancslé beugrott a kosárba. A parkban megettem mindent, a szállást délben elfoglaltam, majd lementem a boltba fel kellett tölteni a készleteket és vettem vacsorára egy kacsahúsos pitét, mert a szálláson nincs konyha csak ebédlő.

Megvarrtam ma az első vízhólyagomat, sajnos éreztem útközben mikor növekedett a kisujjam alján. A többiek segítettek már van aki nagyon gyakorlott.

Violettával találkoztam az ebédlőben akivel együtt jelentkeztünk be Saint Jeanban, meséltük a tapasztalatokat. Este elmegyek a katedrálist és El Cid sírját megnézni, eljöttem mellette délelőtt , ennyi faragást még nem láttam templomon.

 

 

Burgos- Hontanas 13. nap.

 

Tegnap evés után átmentem a Katedrálisba. Rengeteg oldal kápolnára van osztva, egyik díszesebb mint a másik csodálatos látvány és annyi műkincs mintha nem is templomban hanem múzeumban lennék. Egy teremőrtől megkérdeztem hol van El Cid sírja, megmutatta a központi templom padlójába süllyesztett márvány lapot ami alatt volt, le is fényképeztem. Pár hete direkt megnéztem a régi Hollywoodi filmet róla. Az altemplomban meg ki volt állítva a láda szerű koporsója. Ennek kicsinyített mását az ajándék boltban is meg lehetett vásarolni. Ma beszélgettem útközbe Paullal Texasból, ő is El Cidet kereste mert szintén látta a filmet róla Sophia Lorennel és Charlton Hestonnal de nem találta meg a sírt. Nagy rajongója a színésznek, beszéltünk a Ben Hurról és a Majmok bolygójáról is. 

A szállás az egyik legnagyobb ahol eddig aludtam, szép modern és jól szervezett volt minden. Azt mondták bejelentkezéskor hogy 22-6 óra közt zárva lesz az épület, de azért néhányan már fél ötkor mozgolódtak, gondoltam én is összekészülök hátha el tudok korábban indulni, ma hosszabb napot tervezek. Levittem a cuccomat az étkezőbe ahol már hárman voltak teljesen felszerelkezve. Ötkor a két férfi el is tűnt, a Bolgár lány még kávézott aztán ment volna ő is de jött vissza hogy zárva a kapu. Utána felmentünk megnézni, hogy a ruhaszárító teraszról a lépcsőn nem lehet e kimenni az utcára, de nem lehetett, viszont kizáródtunk, mert csak belül volt kilincs. Egy negyed órát kint rekedtünk ő hátizsákkal én meg pizsamában fogkefével. Végül jött egy korán kelő távolkeleti aki kiengedett. A kaput valóban csak 6 kor nyitották.

Nagyobb csoportban indultunk el ami aztán az eltérő tempó miatt széthúzódott. Burgosban sokan tartanak egy nap pihenőt, és sokan kihagyják a rettegett kasztíliai fennsíkot a ‘Mezetát’ ez egy nagy síkság ahol kevés az árnyék. Van aki csak eddig jött más innen kezdi. Kiváncsi vagyok mennyire változik a már megismert zarándokcsapat. Találkoztam megint Peterrel a német barátommal, sajnos tegnap az elsősegélyre kellett mennie a vízhólyagjaival. Ott kitisztították de ma csak szandálban tud jönni, lassan haladt. Ma volt az első 30 km es napom, de kellemes időjárásban és jó terepen teljesíthető. A vízhólyagból okulva most ha megállok kajálni leveszem a cipőt és kicsit szárítom a zoknit. Délben pedig szárazra cseréltem.

Örülök hogy naplót vezetek, mert már keverednek a helységnevek, szállások, templomok mikor beszélünk róla meg kell nézzem. Keresztül mentem Hornillos del Caminon ahol a főtéri kút tetején egy kakas van. Ez arra az esetre emlékeztet, mikor Napóleon katonái ellopták a falusiak utolsó kakasait is és eldugták a cuccaikban. A polgármester számonkérésre a főtérre hívta a katonákat, akik tagadtak. Mikor az asszonyok Szent Antalhoz imádkoztak egy kakas a dobban elkezdett kukorékolni. Ugyanebben a faluban van Martin Shane fiának (Emilió) szálláshelye, le is fotóztam.

Ma egyedül mentem, csak néha értem utol vagy hagytam le valakit és akkor beszélgettünk, van egy nagyon kedves Kínai fiú Peile aki Santiagóban tanít nyelvet.

Hontanasba érve a szállás a templommal van átellenben van. Jó konyhája is van az applikáció véleményei szerint, úgyhogy kértem zarándok menüt. Kipakolásnál jöttem rá, hogy a töltőm Burgosban maradt. Kaptam ma kölcsön de holnap venni kell valahol. A szálláson találkoztam egy újabb magyar lánnyal Bernivel. Fogtechnikusnak tanult, de inkább a hangszerkészítés érdekli most azt tanulja. 40 km el halad naponta úgyhogy nem hiszem hogy még találkozunk. Ő még nem találkozott magyarral, csak egy idősebb Ildikóval akit mi nem ismerünk. 6-kor a templomban rövid mise volt kórus zenével, nem sokára 7-kor kezdődik a vacsora, megyek is lefelé.

 

 

 

 

 

Hontanas- San Nicolas kápolna 14. nap

 

Este lementem vacsorázni a szállas vendéglő részébe, több vélemény dícsérte az itteni menüt. Előételnek salátát kértem, az mindig jólesik mert zöldséghez ritkán jutok, főfogásnak pedig a véreshurka itteni megfelelőjét választottam mert erről olvastam valahol. Az étel finom volt, a szállás is kényelmes, csak a társaság összetétele volt más az eddigiekhez hasonlítva. Kevés zarándok és sok nagyhangú turista. 

Reggel ötkor indultam, előtte az automatából vett kávé és kroaszán volt a reggeli. Az első település Castojeriz, egy kisebb városka csodás templommal és hegyen álló várrommal büszkélkedik.

Beérve az arra cirkáló polgárőrség kocsiját leintettem és kérdeztem szerintük kapható e valahol iphone töltő. Sajnos mondták mivel vasárnap van még a benzinkút is zárva van, de esetleg kérdezzem meg a nagyobb szállashelyeken mert ott szoktak felejteni a peregrínók töltőket. Egy helyre bementem de csak más típusu volt a kosárban. Holnap is nemzeti ünnep lesz, Szent Jakab nap, ha esetleg kimarad a beszámoló akkor lemerültem. A város után egy nagyon szép emelkedős szakasz volt, az út felvitt a fennsíkra.

 A szélén pazar kilátás volt, fennt pedig mint az otthoni alföld csak végtelen síkság fa egy szál se. Egy helyen volt forrás és ott állt egy foodtruck, itt ettem meg a második reggelit. Egy valenciai matek tanárral beszélgettem, az idő gyorsan ment és már fél 11-re a kiszemelt szálláshelyre a San Nicolas kápolnához értem. Ez nagyon különleges hely, az Olasz egyház tartja fenn, talán a leg tradicionálisabb, az ágyak és az étkező bent van a kápolnában és olvastam hogy vacsora előtt megmossák a lábunkat. Áram nincsen de tusoló van a melléképületben. Ma pihenős napot tartok, az út csak 20 km volt, kiültem a kertbe az otthonról hozott könyvekkel, nagyon kellemes. Itt haladnak el előttem a zarándokok, az előbb kínai Piele, aztán Berni jött, el is köszöntünk mert már biztosan nem érem utol.

 

 

San Nicolas -Carrion de los Condes 15. nap

 

Már a harmadik hét kezdődik, nemsokára az út felénél vagyok. Itt nagyon könnyű barátokra találni, de elhagyni is könnyű őket. Sajnálom hogy a régiek akikkel együtt indultunk lemaradtak, Peter, Noelia, Isabelle-el és a többiekkel már nem valószínű hogy találkozom. A tegnapi este nagyon szép volt a kis kápolnában tizenegyen voltunk. Az olaszok állították helyre a 11.századi kápolnát és zarándokszállást és a középkori hagyomány szerint történik a vendéglátás. Közös étel készítés volt, bolognais tészta chorisoval és saláta. Evés előtt volt egy ceremónia, korabeli ruhába öltözve megmosták a lábunkat és egy rövid imában áldást kértek az útra nekünk név szerint. Nagyon hangulatos és meghitt volt ez is meg a vacsora is, mivel villany nincs, csak a gyertyák világítottak.

Reggel magamtól ébredtem négykor, spóroltam a telefon akkumulátorral és kikapcsoltam éjszakára, így Burgostól kb. 3 napig bírta. Kint a hajnali derengésben öltözködtem , közben csodáltam a tejutat, ami most már jól látszik, hogy a hold elfogyott. Bekaptam a kikészített reggelimet és 3/4 5 kor elindultam. 

Kellemes most a hajnali hőmérséklet a pólóra mellényt veszek ilyenkor, de most a délutáni meleg is elviselhető volt, 30 foknál nem nagyon több. Ilyen időt mutat egész hétre. Ma azért is indultam időben, mert az útikönyvhöz képest egy faluval lemaradásban vagyok, azt be szeretném hozni. Nagyon szép napkeltét sikerült fotózni, majd a nagyon szép Canal de Casillia csatorna mellett haladva Kb. 8 ra Frómistába értem. A csatornát az 1700-as években építették egészen az óceánig hogy a terményeket szállítsák. Rengeteg zsilip van , csak a Frómistai 14 m szintet egyenlít ki. 

Szent Jakab nap lévén minden zárva volt, csak a benzinkút nyitott ki. Nagyon kis kút volt, de szerencsémre - vagy Szent Jakab közbenjárására- pont olajokat és mobiltöltőket árult, mást nem is nagyon. Itt a Fennsíkon nem nagyon lehet kőbánya mert a középkori házak és némelyik templom is égetett téglából épült. Kettő körül értem az Espiritu Santo nevü szállásra amit nyugdíjas apácák üzemeltetnek. Nagyon kényelmes, most először földszintes ágyak vannak, nagy tér és szép tisztaság. A szobák földrészekről vannak elnevezve, a koreai fiúval nevettünk mosás közben hogy őt az Ázsiába tették. Violetta is itt van velem az Afrika szobában. Hallott hírt a békéscsabai fiatalokról, a fiú lába még mindig rossz, csak buszozni tudnak, tegnap voltak itt Carrionban. Volt egy nyitva tartó Dia szupermarcedó, ahol föltöltöttem a készleteimet és vacsorára kaptam egy jó sólet féle konzervet.A napi rutinfeladatok sajnos kiegészültek a vízhólyag ápolással, végül a misét is lekéstem. De a holnapi útra minden össze van készítve.

 

 

Carrion de los Condes- Terradillos de los Templarios 16. nap

 

Este jutott eszembe, hogy a szárítón kint vannak még a cuccaim. Már csak az enyém lógott a kötélen, de úgy látszik valaki a törölközőmet elcserélte a sötétben egy ugyanolyan méretű és színű maradt ott nekem, csak sokkal vékonyabb. Ha pozitívan nézem akkor jól jártam mert kisebbre tudom hajtani és könnyebb, bár meleg éjszakákon takarónak is ezt használom arra nem tudom hogy válik be. Fél hatkor indultam, és most láttam csak kifelé, hogy milyen szép ez a városka. Legalább öt hatalmas román és gótikus templom mellett mentem el. Eztán jobban igyekszek majd délre a szállásokra érni, hogy maradjon idő várost nézni.

A városból kiérve folytatódott az a jól kiépített és jelzett és szép pihenőkkel felszerelt makadámút, amin Frómistától jöttem. Irta a könyv, hogy töltsük meg a kulacsot mert az első falu csak 17 km múlva lesz. A jó úton, emelkedők nélkül élvezet volt a séta, ilyen úton a mai 28 km könnyen teljesíthető. 

Van aki nagyon gyors tempót diktál, tegnap a svéd Johnnal haladtam egy keveset aki youtube videókat is csinál. Két méteres és nagyokat lép, miután elköszöntem, hogy én lassítok pár perc múlva csak egy pont volt a látóhatáron. A régiek közül itt van Yeowon a koreai lány, kedvelem őt, gyors észjárású és nagyon ért a technikához és a vízhólyagokhoz. Burgosban nem jött be a wifi pillanat alatt megoldotta. Láttam délután egy kis billentyűzetre erősiti a telefont és gépel , talán blogot ír.

A 17 km végén a pici faluban hatalmas bár van mindenkit kitikkaszt a hosszú szakasz. Én is vettem egy cafe con lech-ét házi almás sütivel és tartottam egy húsz perces szünetet a zokni csere és lábszáritás jól esett. Ilyenkor ragtapaszt is cserélek. Tegnap a Dia szupermarketben vettem tartalékot, meg egy doboz vazelint, van aki ezt tartja a legjobbnak, én eddig dm-es szarvas faggyú krémet használtam, de kipróbálom ezt is. Az úton eddig több helyen is láttam lábápoló cikkeket áruló automatákat azzal itt nagy forgalmat lehet bonyolítani. A bárban találkoztam a tegnapi kedves velem egykorú Valenciai tanárral is. Innen már csak kb. 10 km Torradillos de Los Templarios. Ez a város valaha a templomos lovagoké volt. Hivatalos nevük ‘ Krisztus és a jeruzsálemi Salamon templom lovagjainak rendje’ a palesztin zarándokok védelmére alakult. Később a Jakab út védelmét is biztosították. A pápai adó és vámmentességüknek köszönhetően idővel meggazdagodtak amit Szép Fülöp megirigyelt és eretnekseg vádjával a tagjait kivégezték. Utolsó nagymesterük Jacqes de Moley ről van a szállásom elnevezve. Elrejtett kincseikről sok kalandregény szól, hasonlók mint kedvencem Szerb Antal ‘Pendragon legendája’.

Az ő általuk épített templomokat meg lehet ismerni az úton végig, mert 8 szög alaprajzúak a jeruzsálemi ‘Mennybemenetel templom’ mintájára.

Az albergue szép, egyenlőre csak egy olasz tanár sráccal Daviddel és egy franciával osztozom a 8 ágyas szobán. Rendeltem zarándokmenüt 6 órára, mert konyha itt nincs.

 

Terradillos de los Templarius- Bercianos del real Camino 17. nap

 

Délután még körbejártam a települést, nagyon apró az egyetlen látványosság a templom . Mikor jöttem még nyitva volt csak akkor még nem tudtam mit érdemes nézni rajta. Az útikönyv szerint ez az egyetlen templom a Caminón , ahol Santiago (Szent Jakab) mind három ábrázolása látható : zarándok, apostol és mórölő (Matamoros). Egy csatában megjelent és segített győzni a mórok ellen, a Logronoi templom homlokzatán is ez a lovas jelenet volt. Egy legenda is kötődik Templarius városához, mely szerint egy pap minden évben aranytojást vitt innen Santiagóba. Míg egy napon a Compostelle-i tanács megmondta, hogy a libát akarják ami tojja. Hogy ne lehessen elvinni, az utolsó templomosok a környéken eltemették.

6-ra lementünk vacsorázni Daviddal a fiatal olasz tanárral. Salátát és sült húst ettünk tinto vinóval és közben összebarátkoztunk. David a Garda tónál lakik fejlesztő pedagógusként dolgozik most , korábban műszaki rajzot tanított. Később szóba került, hogy a városa testvérváros Sümeggel, azért kérdeztem szeret e úszni, mert most volt tegnap előtt a Balaton átúszás. Azt mondja tóban nem mert a Garda tó nagyon veszélyes szegénynek a menyasszonya, egyetemista lány tavaly belefulladt. Ezért van itt most ezt igyekszik feldolgozni. Mindketten meghatódtunk, felírta a címet ha arra járok keressem meg. Örökös barátok lettünk pedig valószínű sosem találkozunk többé, ő 45 km-t halad naponta.

Reggel 3/4 6 kor hagytam el a várost ez eddig a leghűvösebb szeles reggel. A mezőre kiérve megálltam felvenni a sárga széldzsekit. Éjjel is hallottuk a szelet, zajosan rázta az ajtót míg egy újsággal ki nem ékeltem.

Sokan megcsodálják a Hoka túra cipőmet elég feltűnő mert hogy el ne cseréljem Stiga Gabi tanácsára neonnarancs fűzőt tettem bele. Nem is haszontalanul mert a sötétben könnyen összecserélődnek a tárgyak, Isabelle például már jó ideje felemás túrabottal jön. Meg ott van a törülközöm esete. Cipő pedig néhol 100 pár is sorakozik a polcokon. Az az általanos vélemény itt az úton hogy a Hoka az egyik legjobb. Ebben az időben jobb lenne a goretex nélküli tipus de az időjárás nem kiszámítható, ha esik akkor jól jön még a vízállóság. Nekem nagyon kényelmes. 

Ma haladtam át Shogunon , ez a város pontosan a Camino felénél van, Hatalmas 9. Századi bencés kolostora van. Gyorsan megnéztem a templomot meg a régi kaput aztán bementem a szupermarketbe. 

Találkoztam Martinnal a koreai weboldal készítő sráccal, később a pihenőnél együtt költöttük el a tízórait. Mesélte, hogy először van Európában és a Caminót úgy kezdte, hogy kétszer mászta meg a Pireneusokat, mert csak Roncesvallesbe menő buszt talált, onnan átment gyalog Saint Jeanba és másnap velünk kezdte az utat 11. én. Shoguntól még 10 km re van a falu ahol ma megszálltam, kedves volt a fogadtatás, dinnyével és citromos vízzel kínáltak és szép tiszta minden. Itt is közös főzés lesz és az esti program közös naplemente nézés.

 

Bercianos del real Camino- Mansilla de las Mulas (egyre hosszabbak a helységnevek:)

18. nap

 

A tegnapi szállás nagyon patinás épületben volt, több mint 400 éves, látszott is a fa elemeken, vályog falon, a padló pedig kavicsból volt mintásra kirakva. A vacsorához segítettünk összevágni a zöldségeket majd az itt dolgozó önkéntes fiú készítette el, saláta, rizs, tükörtojás és paradicsom szósz. Jó volt az összhatás. Kicsit kicsúszott az időből így a közeli dombtető helyett csak a kertből figyeltük a naplemente végét, de szép volt így is. Kb. A fele peregrinó olasz volt, közülük Antoniót és a nálam idősebb pocakos Francescót a második naptól ismerem. Francesco horkolását mindenki ismeri már az úton és igyekszik elkerülni hogy egy szállásra kerüljön vele. Vicces volt Carrionban hogy éjszaka többen is átköltöztek másik szobába. Az én füldugóm olyan jó csöndet csinál, mintha víz alatt lennék nem hallok semmit az egészből.

Lekváros bagett és kávé reggeli után fél hatkor indultam el még sötétben.

Az időjárás kegyes hozzánk, ennél szebb idő nem is lehetne. Látom már elöl a magas Leóni hegyeket, közeledik a Fennsík vége , utána változatosabb tájon haladunk majd. Örülök, hogy  a két vízhólyagom szépen gyógyul. Sokan a Medical centernél kötnek ki mert infekciót kapnak.  Ideje is hogy elmúljanak, azok az út első szakaszának megpróbáltatásaihoz tartoznak. Sok helyen lehet olvasni , hogy a Caminót három szakaszra osztják. Az első harmad a szokatlan igénybevétel és terhelés miatt a testet gyötri meg. Második harmad mentálisan tesz próbára. A táj viszonylag egyhangú, sík terep, szántóföldek mindkét oldalon. A napok egyformává, monotonná válnak, mintha minden nap ugyanazt az utat járnád. Ezért van, hogy sokan kihagyják ezt és buszoznak. Az ismerősök szétszóródnak eddigre, ma én is egyedül sétáltam. A harmadik szakasz úgy tartják, az érzelmekre hat. Ott a Chruz ferró ahol jelképesen le lehet tenni ami a lelkedet nyomja és a Santiagóba való megérkezés öröme. 

A vízgazdálkodás ezen a területen nagyon fejlett. Mindenütt csatornák, zsilipek, vízvezetékek, öntözött szántók közt megyek. A kukorica, napraforgó szép, pedig a talaj nagyon mostoha, köves. De napot bőven kap és vízről meg gondoskodnak. A városokban a háztáji hobbikertek is gyönyörűek, hatalmas a hagyma meg a paradicsom, de mindig látok is benne valakit aki locsolgatja.

Délre beértem Mansillába, szép kis város, érdekesség, hogy a régi 6 m vastag városfalra is épültek házak. Sajnos a kiszemelt albergue már megtelt, ki volt téve a ‘Complettó’ tábla. Mutatott az alkalmazásom egy kempinget a folyónál, gondoltam legalább kipróbálom a sátort. Messziről látszott hogy nincs valami nagy élet arra felé, közelről meg az is hogy már évek óta zárva lehet. Visszamentem hát a központba és bejelentkeztem a drágábbik szállásra ami 12 be kerül, de nem baj, a tervezett költség alatt vagyok eddig, menüt is kértem. Vacsoráig kimegyek a városba fényképezni, meg valami boltot nézek mert fogytán a szappanom.

 

Mansilla de las Mulas- Leon. 19.nap

 

A vacsora az eddigi legjobb volt, a szép kerthelységben voltak az asztalok. Előétel spárga öntettel, második currys csirke sült krumpli, yoghurt és egy üveg(!) bor. Persze nem ittam meg mindet de amennyit jól esik.

A szállás is kellemes volt, de jobban preferálom az egyházi vagy municipal szállás helyeket, mert az ilyen éttermes szálláson nincs konyha meg olyan hely , ahol reggel készülődni lehet.

Tegnap a Dia üzletben vettem szappant, de csak kettes kiszerelésben volt, meg volt egy nagyon finom és olcsó kagyló konzerv ami otthon nagy ínyencség , jó lesz holnapra. Pakoláskor az egyik szappant a közeli ágyon lévő lánynak adtam, örült lehet, hogy pont kifogyott neki is. Reggel már majdnem kiléptem az utcára mikor sietett utánam hogy a sapkámat ott felejtettem. Úgy látszik működik a ‘jótett helyébe…’.

A régi töltőmet ma egyébként megtaláltam, valamiért a piperés táskába tettem (Ivi szerint biztos hasonlít egy szappanra:).

Jól esett a mai séta, csak 19 km volt. Így is terveztem, hogy délután jusson több idő katedrálist nézni. A mai út szinte végig Leon elővárosain keresztül vezetett. Távvezetékek, autóutak lerakatok között nem annyira szép de változatos útvonal volt a ‘Mezeta’ egyhangúsága után.

Martinnal találkoztam megint a külvárosban mondja, hogy keres egy Decathlont mert a cipöjenek túl vékony a talpa érez minden követ. Otthon is a Dekában vásárolt  5 is van Szöul körül, pont olyan nadrágja es hosszú ujjú merino poloja van mint nekem. Ott drágább minden, amit nem ért mert minden termék a szomszédos Kínában készül. Nagyon élveztem a beszélgetést vele -nagyon érthetően fejezi ki magat-borok, szokások és szardíniahalászat is szóba került. 2-szer látta a ‘Pasta’ címü koreai sorozatot amit én is nagyon szeretek.

Előbb utóbb kell majd pénzt kivegyek, de az ATM itt totál máshogy néz ki. Csomó nyílása van spanyolul feliratozva. Lehet majd egy ismerőst megkérek segítsen.

A Bencés nővérek albergue-jében 132 ágy van, nagyon jól szervezett, látszik, hogy több száz év gyakorlatuk van a zarándokok fogadásában. Ugyan az a rendszer mint a burgosi nagy szálláson volt, reggel 6 kor nyitnak csak. Van elég tusoló, toalett és étkező helység mikróval felszerelve. Rövidesen indulok földeríteni a várost, a katedrálist és supermarcedót.

 

 

Leon- Hospital del Obrigo 20. nap

 

Délután elindultam Leon-t felderíteni. Az óváros hangulatos, középkori házak, szűk sikátorok és tágas tereken rengeteg kiülős kávézó és étterem. Az autók nem jöhetnek be, nyüzsögnek a turisták. Eddig ez a kedvencem a látott három nagyvárosból. A Katedrális kívülről lenyűgöző, 4 kor kinyitották és megnéztem belül is. Valószínűleg a legszebb amit láttam, amit gondolok róla csak bénábban tudnám megfogalmazni mint zarándok elődöm Nényei Zita (ezért a netről másolom ide):

‘a Katedrális egyszerűen a megdicsőült alázat, a legcsendesebb s épp ezért legvalódibb Tökéletesség. Mikor még kevesen tudtak olvasni, szobrokba, képekbe,színekbe, formákba „írták” a bibliát, hogy a legszegényebb, a legtudatlanabb is„el tudja olvasni”, meg tudja érteni. És matériába öntötték a korukat, a hitüket, erejüket, reményeiket, kétségbeesésüket, rajongásukat, bűnbánatukat. Minden amik-akik voltak, amit éreztek vagy tudtak, anyagi formában jut kifejezésre itt. Megrendítő élmény belépni .’

Utána a vásárolt húsgombóc konzervvel siettem haza mert már éhes voltam. Amikor az ebédlőben mikróztam a vacsorát egy horvát peregrínóval beszélgettem aki jegelte a lábát, odajött egy nő, hogy jól hallotta, hogy Hungaryt mondtam mert ő Kecskeméti. Egyből gondoltam hogy Ildikó lehet akiről Bernitől hallottam. Megbeszéltük a Caminónkat, kikkel találkoztunk, érdekes hogy vannak még magyarok akikkel ő sokszor találkozott én meg még nem és fordítva. Biológiát tanít és 20 éve már volt ezen a francia úton. 7 kor mise volt a bencés szállás kis templomában, 3/4 8 kor meg zarándok áldás. Mindkettőn az apácák énekeltek, nagyon szép volt.

Újra Yoawonal találkoztam , több napot töltött itt mert a barátnője lába még nem jött rendbe és megvárja.

Éjjel jól aludtam, aztán kényelmesen készülődtem, kávé az automatából és tegnapi kroaszán, a kaput csak 6 kor nyitották. Ma kicsit hosszabb utat terveztem, 32 km mert Hospital del Obrigo nagyon szép hely, mindenképpen látni szeretném.

San Miguel del Caminoban áltam meg először 9-kor. Kávét ittam  a Kellogs  műzli maradékával, zokniszárítással egybekötve.

Elindulva Pedrot értem utol Párizs közeléből sok gondolkodás után rájöttünk, hogy Arréban voltunk egy szállason. Az út ismét külvárosokon át vezetett mint tegnap.

San Martin del Caminoban telepedtem le délben egy bár árnyas pihenőjében tonikot vettem és megettem hozzá a kagyló konzervet bagettel. A bolgár lány akit Burgosból ismerek is itt pihent meg. Zokni csere és pihenés után frissülve vágtam neki az utolsó 7 km-nek. 2-re a máltaiak támogatta 90 személyes szállásra értem. Nagyon szép, kertes kisebb szobák vannak és meglepetés, hogy mindhárom önkéntes magyar. A városka szép, megyek megnézni, meg kaját venni itt végre van konyha.

 

Hospital del Obrigo-Astorga 21. nap

 

Délután kimentem a városba. Az eddig látott leghosszabb híd van itt, legalább 20 félkörív van a pillérei között, 300 méter. A folyóban most alig csörgedezik víz. Egy romantikus történet kötődik hozzá. 1434-ben de Quinones lovagnak a korabeli etikettnek megfelelően bajvívással kellett elnyernie az imádott úrhölgy kegyeit. Lovagi kalandjához királyi jóváhagyással rendelkezett. A lándzsatörések színteréül az órbigói híd egyik partjának tisztását választotta .Nem kicsinyeskedett a számok tekintetében: 15 nap alatt 166 a hídon áthaladó lovagot győzött le, és kiegészítő fogadalma szerint csütörtökönként nyakbilincset is viselt.

A szállás varázslatos 200 éves ablakfülkék kiugrós balkonok, szökőkutas belső udvar, szép kert van. Az egyik önkéntest, Renit felismertem a Szent Jakab baráti kör weboldaláról. Mondta, hogy régóta magyarok üzemeltetik ezt a Máltaiak szponzorálta alberguet. Ő 10. nyáron van már itt segíteni, nagyon kedvesek voltak. A Diában vásároltunk be Martinékkal, konzerv babfőzelék kolbásszal lett a vacsora.

Este mise volt 8-kor aztán lefeküdtünk, most csak 5-en aludtunk a szobában. Összeismerkedtem Paullal a 72 éves belga orvossal, napközben már elhúzott mellettem, nagyon jó a tempója, Leonból indult idén.

Reggel 6-kor indulásra kész voltam,  még egy kávét vettem a konyha melletti automatából és miközben kortyolgattam egy parafa üzenő falat láttam meg. Mivel napok óta foglalkoztatott, hogyan üzenhetnék a lemaradt barátaimnak, hirtelen gondolattal ezt a cédulát tűztem ki.

Közben arra gondoltam mekkora hülye is vagyok, ennek 0% az esélye, hogy két nappal lemaradva, más sebességgel haladó zarándok megtalálja a cédulámat, mikor csak ebben a városkában is még 8 másik albergue található.

 Hospital del Obrigóból kiérve az út elágazott , az egyik az astorgai országút mellett halad (olyan elég sok volt a napokban) inkább a Villares de Obrigó felé kerülőt választottam. Felüdülés volt újra erdős hegyes tájon sétálni. Annyira elgyönyörködtem az erdőben , nyulakban, hogy elnéztem egy kereszteződést és felmentem a panorámás erdei úton ami Valdeiglesiasben vezetett. Gps-sel kellett navigáljak, de nem bántam ma úgyis csak 17 km em volt tervezve.

A faluba érve már egész közel kerültem a Caminóhoz mikor egy kedves bácsi szaladt utánam, hogy tud egy rövidebb utat, elkísért az utolsó házakig és megmutatta. Igaza is volt, egy kanyart kihagyva így rövidesen visszataláltam a Caminora. A helyi jóakaratúság újabb példája. Megható mennyire segítik, szeretik a zarándokokat. Tegnap a hídnál nagy tisztelettel szólítottak meg kérdezgetve honnan indultam meg ilyesmiket, ma (vasárnap) reggel Villares de Obrigóban egy bácsi már 6-kor a Caminós relikviákkal díszített garázsában ült és pecsételt az arra járóknak és kávéval keksszel kínált bennünket.

Egy helyen egy hippi kinézetű fiú csinált egy pihenőhelyet a zarándokoknak és tett ki kávét ,italt , banánt. Úgy emlékszem láttam róla egy videót mikor saját maga építette ezt a helyet ahol lakik is a semmi közepén.

11 előtt már az astorgai Siervas de Maria 150 ágyas albergéhez értem. Letettem a hátizsákot sorban állni, nekem a 11-es nyitásig volt időm kényelmesen elfogyasztani a kagylókonzerv ebédemet a gyönyörű rózsás, árnyas kilátásos parkban. Szép ez a szállás, minden van ami kell és csak 7 E -be kerül. Az ausztrál Christinával és a francia házaspárral találkoztam eddig, de biztos lesznek még ismerősök. Délután városnézést tervezek, ez elég nagy város többek közt az ‘Alonso ‘ csoki gyártásáról híres.

 

 

Astorga-?  22. nap

 

Délután találkoztam a szállás magyar önkéntesével, Silla Pesten a bíróságon dolgozik és három hétig van itt segíteni. Nagyon kedves volt, ebédről maradt spagettivel kínált és mikor lejárt a szolgálata sütött palacsintát, még Martint és az ágyszomszédom Malagai lányt is megkínáltuk. Én a városban vett 90%-os csokiból kínáltam körbe őket, jó keserű volt. Ez a város lehet a csoki hazája, a főutcán minden második üzlet csokibolt. Délután hármasban Martinnal és Sillával (lehet hogy Csilla, csak spanyolosan volt a kitűzőjére írva), a főtérre mentünk megnézni az ünnepséget, római és barbár ruhában volt mindenki.

Astorga nem mérhető Leon nagyságához amin két napba telt átmenni. Kellemes Sopron méretű városka két zarandok út talalkozásaban fejlődött. Katedrálisa persze akkora mint a Notre Dame, de ezt most csak kívülről néztem meg, az útikönyv is inkább ennek emelte ki a paraleszk stílusát. Mellette áll a Gaudi tervezte püspöki palota nevü Camino múzeum, ez olyan mint a Walt Disney kastélya „mügótikus”.

Sikerült még az Atm kezelést elsajátítani, Martin profi volt benne, még azt is fejből tudja hol a legjobb az átváltás és legkisebb a jutalék, így a BBVA-t javasolta és simán működött is a Revolut.

Este a koreai önkéntes cselló koncertet adott a szálláson. Csak hárman hallgattuk, az ausztrál Christináról kiderült hogy ő is muzsikus, viola de gambán játszik.

Reggel 6 kor indultam, egy elágazásnál egy lánnyal tanakodtunk merre menjünk, aztán kérdeztem honnan jött, kiderült hogy magyar. Barbara Villányi, most Pesten tanítónő. 13.án indult és érdekes, hogy egészen másokkal találkozott eddig mint én.

A falu neve ahol megálltam 8 kor Szent Katalin mintegy előre jelezve számomra, hogy ez a nap különösen róla szól. Délután érem el ugyanis a Camino legmagasabb pontján álló  Chruz ferrót (1528 m ) a vaskeresztet ahol az otthonról hozott követ, terhet a hagyomány szerint letehetjük. Az út hosszú idő utan igazi szép tölgy erdőben halad. Ez az emlékezés napja minden caminósnak Rabanal del Camino után egy erdei szakaszon kilométeren keresztül egy kerités mellet halad az út ami telis-tele van tűzdelve faágakból tördelt kis keresztekkel. Foncebadon után értem fel a csúcsra, a római idők óta álló vaskereszthez. Az a sok fájdalmas emlék amit a zarándokok évszázadok alatt erre a helyre hordtak különös hatással van az emberre. A köveken kívűl fényképek emléktárgyak is vannak a 20 m széles 10 m magas halomban. Nem írom le mit éreztem.

A kereszt után 4 km-re van Manjarin, 10. sz.i rom falu. Itt néztem ki a szállást, sok videóban láttam egy Tomas nevü templomos lovagnak öltözött ember tart fenn nomád szállast, csak hideg víz van áram nincs. Sajnos ideérve zárva találtam, vagy nyaralni ment vagy a köjál bezárta. Most az egyik romház árnyékában pihenek egyet, közben kitalálom itt vadkempingezzek e vagy tovább menjek 7 km-t El Acebóig. Nem rossz ez a hely csak kicsit sok a hangya.

 

El Acebo- Cacabelos 23. nap

 

Manjarinban a tarisznyából megebédeltem, aztán elindultam a 7 km-re levő El Acebóba. Itt már lefelé vitt az út, így a hosszú déli pihenővel teljesíthető volt.

A parókia szállásán nagyon kedvesen fogadtak, mondták azért van zárva az előző szállás mert sajnos Tomas a templomos lovag korházba került szívproblémával. A falu mesés, ősi kőházak lapos kőlapokkal fedve-amit helyben bányászhatnak-kiugrós terasz minden házon. Tusolás után máris komfortosabban éreztem magam, ez megért minden egyes plusz kilométert. A donatívós szálláson csak négyen voltunk. A kedves idős belga orvos Paul is itt volt. Este együtt mentünk naplementét nézni. A Galícia-i hegyek mögött bukott le, Manuel az önkéntes szájharmonikázott hozzá. Az egyik legszebb naplemente volt amit életemben láttam.

Reggel az út lefelé Molonaseca-ig meredek és köves volt, jól jöttek a túrabotok.

Ez már El Bierzó tartomány a laposabb része szőlőtermő vidék. Ponteferrada az utolsó nagyobb város Santiago előtt. A könyvből két látnivalót néztem ki, az 1200-as években épült Templomos lovagok várát és a templomot, aminek az oltárán lévő „Szűz Mária kis Jézussal” szobrot templomos lovag találta egy tölgyfában 1200 körül és a hagyomány szerint mikor a tölgy később kidőlt, a szobor felsírt.

Sok egyetemi campus sorakozott a Camino városból kivezető részén, szép város, kicsit Pécsre emlékeztetett. A végén már lassan fogytak a kilométerek, de csak beértem Cacabelosba.

Útközben emailem érkezett ’So happy’ címmel Isabelle küldte a Hospital de Obrigóban kitűzött üzenetem fényképét. Ez egy valódi Caminós csoda, ami csakis itt az úton történhet meg, hogy amit a zarándok érdek nélkül kíván az valóra válik. Irta is, hogy az előző faluban akart megszállni, de mégis tovább ment a hőség ellenére és nem tudja miért éppen ebbe az alberguébe tért be.

Yeowon -nal  a Koreai lánnyal találkoztam Cacabelosban, kicsit leültem a bár teraszára beszélgetni. Municipal (önkormányzati) szállás ahol vagyok, de a templom udvarán van kétágyas kis kabinokban. Nagyon luxus, hogy egyenlőre egyedül vagyok benne. Mosás zuhanyozás után pihenek egyet, a falu látványossága a templom most úgyis zárva van, nevezetessége az oltárkép amin kis Jézus kártyázik Szent Antallal. Holnapra is meleget mondanak, rövidebb utat tervezek és jó lenne olyan szállás ahol mosógép van mert nem ártana egy nagymosás.

 

Cacabelos- Vega de Valcarce 24. nap

 

Az éjjeli szállás nagyon jó volt. 5-kor ébredtem, 6 kor indultam és nem zavartam senkit a pakolással a saját szobában. A nap pont akkor kelt, mikor a településről felértem a szőlődomb tetejére pazar látvány volt, kis ház facsoport, szőlők mint a Toscanai tájképeken. Megpihentem 5 percre és az alkalomhoz illőnek találtam hozzá Spotifay-on lejátszani Nash számát a Chatedral-t, ami nagy kedvencem. A „six o’clock in morning...’-ról ugrott be ez a dal. Tegnap a késői érkezés miatt nem terveztem meg a mai utamat, úgyhogy összenéztem az alkalmazást az útikönyvvel és láttam, hogy innen elérhető Stiga Gabiék szállása. Az ő videóiból tanultam mindent a Caminóról, majdnem olyan mintha rég ismerném. Anett a kedves tavalyi Szent Jakabos ismerősöm otthonról segített facebookon vagy valamin megkeresni ezt a szállást, magamtól nem találtam volna ki, mert nem az a nevük hogy ‘Stiga alberguéje’ hanem ‘Albergue Santa Maria Magdalena’ és egy faluval közelebb is van mint gondoltam. Ügyesen öt perc alatt le is foglalta nekem a szállást. Köszönöm Anett!

Az út áthaladt Villafranca del Bierzón, amit kis Santiagonak is hívtak régen. A középkorban már 4 hatalmas temploma volt , az öregek és betegek akik nem tudtak átkelni a Cebrerió hágón csak eddig jöttek és a Santiago Iglésia kapuján áthaladva ugyanúgy feloldozást lehetett szerezni mint Santiagóban.

Utána az út elágazott, választani lehetett a Caminó Dúro (500 m szintemelkedés 400 esés) és a sima út közt én most a melegben az utóbbit választottam.

Tegnap meg ma megint használtam a vizes kis  törülközőt a fejemre, nagyon jól hűsít. Amit fizikából tanultunk, hogy a párolgás hőelvonással jár, most gyakorlatban tapasztaltam. Szép volt a táj, hegyek közt jöttem, a tervezett időre 2-re Vega de Valcarcébe értem. Nagyon szép kis szállás amit Stigáék üzemeltetnek, egy Uruguayi srác és egy brazil lány dolgozik még itt. Vacsorát is lehetett kérni 7 re és szolid áraik vannak. Van mosógép, mindent beleraktam, már kiteregettem. Kicsit dörög az ég remélem addig megszárad. Nem sokára átmegyek Stigával találkozni a másik utcába, egy új bárt nyitnak holnap, azon dolgozik.

 

Vega de Valcarce-Hospital da Condesa 25. nap

 

A vacsorát a brazil lány készitette gazpacho leves és bolonyai spagetti volt, süti es bor hozzá. Egy franca fiatal pár volt még rajtam kívül a vacsoránál, Bretane-böl de ők kétágyasban aludtak. Most végeztek az egyetemen és Caminóznak aztán szeptemberben kezdenek dolgozni.

Vacsora után átmentem a háziak 100m-re lévő új bárjába. Stiga kedves szerény fiú mint a videóiban, amikből felkészültem a Caminora. Most nagy sürgés-forgásban találtam őket mert másnap kezdődik a három napos fiesta a faluban és szeretnék kinyitni a bárt. Éppen indult Ruitelán-ba italos rekeszekért úgyhogy átmentem vele, útközben tudtunk beszélgetni meg egy kicsit segítettem is. Magyar dolgokat is árul amik itt nincsenek, kaptam tőle két Vitális zabpelyhet aminek örültem mert régen ettem.

Egyedül aludtam a 8 ágyas hálóteremben, 5-kor ébredtem, 6-kor már vállamra kaptam a zsákot. Ha vége az útnak hiányozni fog úgy megszoktam, hogy mindig viszem, mint csiga a házát. Szép erdős, hegyes vidék következett.

A Cebrerió hágóra felmenni olyan volt mint a Csóványosi turista út 500 m emelkedése volt, köves és meredek, utána nagy legelők facsoportokkal következett. La Fabraban megálltam , kávéra kroaszánra reggelizni. Utána gyönyörű panorámás útszakaszon felértem O Cerebrioba. Itt van a Camino legrégibb zarándok menedéke a 9. sz.-ból, ma múzeum falu. Megőrizték az ősi település jellegét, kőből épült kerek zsúpfedeles hobbit házak, mint az Asterix ben. Nem élő falu csak múzeum mint Hollókő. Megnéztem mindent és föladtam a nagymamák képeslapját. A templom is 9. sz.-i Santa María la Real –román stílusú, kicsi épület belül hangulatos, rengeteg gyertya ég és halk zene szól. A legenda szerint 1300-ban csoda történt itt: tél volt, farkasordító hideg és hófúvás. A lenti falvak egyikéből, csak egyetlen paraszt küzdötte fel magát, hogy részt vegyen a szentmisén. A pap magában kissé bolondnak is nézte, mikor a paraszt erős hitétől az ostya hússá a bor vérré változott. Fiolában az oltáron van most is.

Itt is nagy szárazság lehetett, két leégett hegyoldalt is láttam. Öt kilométer után megérkeztem Hospital da Condesába nem nagy hely, de a szállás szép és mivel holnap a Samosi kolostorig tervezem az utat ez pont félúton van. A veszteségek listáján már elkönyveltem a töltőt és a powerbankot, mivel tegnap előtt El Acebóban ottfelejtettem. Sikerült megbeszélni Isabelle -el, mivel ő  Burgos óta egy nappal lemaradva jön- elhozza El-Acebóból és ha Santiagóban találkozunk ideadja.

Azt egyértelműen Szent Jakab intézte el nekem ahogyan az ő email címe meglett nekem, egy kis csoda történet. Jó ,hogy lett egy segítőkész barátom a föld túlsó oldaláról. A Camino többek közt ilyet is tud produkálni.

Hospital a Condesa-Samos 26. nap

 

Hospital da Condesa nagyon pici, a szállás egy bár és három tanya mindössze. Pihenés után kiültünk a teraszra. Újabb erdő gyulladt ki egy pár kilométerre, pedig tegnap jó eső volt. 3 permetező repülő jött oltani, estére már nem füstölgött.

Mivel a bár csak 7 kor nyitott és már nagyon éhes voltam megettem a tegnap vett konzervet, de olvastam a neten, hogy van nekik ‘Queso con miel, ‘ egy helyi desszert specialitás amiről olvastam az útikönyvben. Úgyhogy 7 után átsétáltam megkóstolni. Kint fogyasztottam el a teraszon, túró szerű sajt volt mézzel leöntve. Éppen akkor hajtották az utcán haza a tehéncsordát, mindenki kiszaladt nézni. Ezen a vidéken sok a tehén, a legelőkön is mindenütt látni őket.

Reggel ködös volt az idő, kicsit szitált is, de jól esett a meleg napok után. Ez itt már Galícia, sokkal csapadékosabb mint az eddigi részek. A mai terv 25 km volt a Samosig.

Alto de Poioban reggeliztem amikor még sötét volt. Nagy Cafe con leche nagy kroaszánnal.  A szokástól eltérően most induláskor nem ettem semmit, bár extra konyha volt indukciós tűzhellyel, de nem voltak edények, még egy tányér meg bögre sem.

Szép volt a mai út, kis falvakon keresztül, düledező kőházak kőlapokkal fedve, mohás kőfalak, mint a mesekönyvben.

Egyre elértem Samosba, ez Spanyolország egyik legrégebbi kolostora az V. sz-ban alapították, amit egy vizigót feliratos kőlap is bizonyít. A bencések szabályzata, a

Regula Benedicti előírja a vendégszeretet ezért a kezdetektől zarándokszállást is működtetnek. Most is nagyon kedves volt az önkéntes Alfredo. Vízzel, csokival kínált, sajnos, angolul nem beszél de Marco az olasz srác fordított nekem. Eddig 6-an vagyunk csak a nagy boltíves 70 személyes hálóteremben, adományosan működik, a felszereltsége nagyon alap, de teljesen megfelel.

Az útjelző szerint még 132 km Santiago

 

Samos kolostor-Ferreiros 27. nap

 

Zuhanyzás, mosás után átmentem az Alfredo által ajánlott vendéglőbe, mert előző két nap zömmel hideg kajákat ettem. Napi menüjük volt, saláta mix, tonhallal, spárgával, a második fogás választékából egyedül a pisztrángot sikerült lefordítanom a kamerás alkalmazással. A folyónál láttam egy tájékoztató tábát a pisztrángokról, gondoltam helyben fogják úgyhogy ezt választottam.

Kis arasznyi halak voltak, de jól átsütve, finom volt. Utána Santiago süti -erről ma hallottam Ildikótól hogy nagy különlegesség, titkos a receptje- és vino tinto is volt.

Utána a kisboltban vettem holnapra bagettet meg egy narancslevet.

19:30 kor misére mentünk át a hatalmas bencés templomba. Volt megint zarándok áldás , itt Galiciában kicsit más a liturgia, volt füstölés és szentelt vízzel locsolva áldottak.

Reggel ötkor nem mozdult senki azt hittem itt is csak 6 kor nyitják a kaput. Aztán kiderült , hogy nem csak mindenki hétalvó. Negyed hétkor elsőként egy spanyol sráccal elindultunk. A Galiciai ösvények nagyon szépek többnyire régi rakott kőfalak közt öreg fák alatt halad.

Egy elágazást megint elnéztem azt hiszem a ‘Camino duóra’ tévedtem mert erősen emelkedni kezdett. Nem messze volt még az elágazás ezért inkább helyesbítettem.

Sarriaban megálltam, kávéztam amikor érkezett Ildikó, a kecskeméti tanárnő. Nagyon kitartóan megy, délután is. Leontól ahol maradt várost nézni, az egy nap lemaradását behozta. Megvártam és délig együtt mentünk míg le nem ültem a ‘lunch’-ot elkölteni. Itt ilyen angolos étkezésre álltunk át, hogy a főétkezés a ‘dinner’ este van.

A belga Paullal is találkoztam, valahol bolhacsípéseket szerzett, jó hogy nem ott szálltam meg. Elszámolta magát, az idejét és most napi 45 km-ket kell mennie, hogy elérjen Santiagoba. 72 évesen szép teljesítmény.

A táj idilli mint a ‘Gyűrűk urában’ középfölde , mohás kis kőkeritések páfranyok legelők kertek és nagyon öreg gesztenye és tölgy fák szegélyezik a Caminót.

Tegnap számolgattam a hátralévő kilométereket, így jött ki, hogy ma Ferreirosban állok meg és 10-e délelőtt Santiagoba érhetek ha nem jön megint nagy kánikula. Persze ez csak terv. A zarándokok néha nagyon bölcs falfirkákat hagynak a táblákon, falakon. Tegnap olvastam: ‘Meg akarod nevettetni Istent? Mondd el neki a terveidet’

 

 

Ferrerios- San Xulian de Camino 28. nap

 

Ferrerios is nagyon kicsi hely, a három házból áll, a szállás, a bár és egy lakóház viszont nevezetes hely mert itt van a Santiago 100,00 útjelző oszlop (le is fényképeztem). Hatan voltunk mindössze, olasz fiatalok egy bejrúti srác Ildikó és én. Ezen az utolsó 100 km-en napi 2 pecsétet kell begyűjteni az útlevélbe, eddig elég volt egy is. Én azért ahol láttam, hogy van pecsét templomban vagy bárban ott is beletetettem, de így is lehet, hogy elég lesz az induláskor kapott passport. Martinnak már a harmadik telik be, de ő vadássza a pecséteket, még a polgárőrségektől is kért.

A bárban kértem menüt, két helyi specialitást is meg tudtam kóstolni, a galiciai fehér levest, amibe krumpli, káposzta és bab van és a sült pedron paprikát ami picit csípős. 

Hatkor indultam, kellemes időben, egész délelőtt felhős idő volt, nem túl meleg optimális a sétára. Fél kilencre a Portomarini víztározón árvezető hídnál voltam már. Amikor építették a templomot köveire szétszedték és feljebb felépítették. Most valamiért nem volt víz a tározóban, leengedték.

Nagyon furcsa volt, a második hídtól mintha osztálykirándulásba csöppentem volna , előttem mögöttem zsibongó embercsoportok. Ezt olvastam hogy az Utolsó 100 kmt sokan csináljak akinek rövid a szabadsaga az oklevelet és feloldozást így is megkapja.

Ildi tegnap mondta, hogy beszélgetett az olaszokkal és szerintük minden szállás előre foglalt már Santiagóig.

Én csöppet sem stresszelek, mióta az úton vagyok Szent Jakab a tenyerén hordoz és gondoskodik rólam. És végső esetre ott a sátor :).

Az út nagyon szép fenyvesek közt halad, olvastam hogy itt Galíciában sok eukaliptusz erdőn megyünk majd át és azok milyen illatosak, de eddig csak néhány kis csoportot láttam. 

Ma Portomarin után csak kis falvakon haladtam át és vasárnap is van úgyhogy vásárlási lehetőség nincs, csak a bárok vannak nyitva. Az első falvakban zsúfolásig voltak peregrínókkal, nem álltam be a sorba kávéért, aztán végre Ventas de Naronban találtam egyet ahol alig voltak bementem 11 órai pihenőre. Kávé, csomagolt croassan és banán ez lett a tízórai.

A két három szó spanyol tudással eddig jól elboldogultam. Értékelik, ha a sajat nyelvükön köszönök arról egyből tudják, hogy külföldi vagy és megmosolyogják a kiejtésed. A köszönéseket a köszönömöt és a számokat 3-ig tudom. Az árat nem is próbálom megérteni odanyújtok egy marék aprót és kiválogatják belőle amennyi jár.

Breaban egy óra után megálltam ebédszünetet tartani, volt egy tintahal konzervem és a bárban vettem egy narancs juocét és egy brownit így komplett volt az ebéd. Az idő jó, ha odafigyelek a pihenőkre és zokni cserére meg tudom növelni a hatótávolságomat 35 km-re így jutottam el ma San Xuliánig. Az ezer zarándok megállt az előző nagyobb városnál Palas de Reinél. Ezen a kis szálláson ketten vagyunk a szobában egy Ír sráccal Kerinnek értettem, de azt hittem ez lánynév. Ő idén Astorgától indult. Ha a holnapi napot is így megnyújtom egy kicsit

 lehet, hogy már kedden elérem Santiagót

 

 

 

San Xulián-Salceda 29. nap

 

Kerinnel vacsoráztunk, mivel a gyomrom a tintahal konzerv óta egy kicsit nehéz, az utikönyv instrukciója alapján rendeltem egy ‘orijo de hierbas ‘ nevű gyomorerősítő gyógynövénylikőrt, amit Kerin is azonnal megkívánt. Én csak egy könnyű galíciai levest ettem, közben jól elbeszélgettünk. Rendes fiú, informatikus, három szakaszban csinálja meg a Caminót és jövőre Norvégiában szeretne túrázni. Egy kedves fiatal spanyol pár is a szobatársunk, a srác látta hogy buszt keresek Finisterra felé és egyből felhívta a Santiagoi buszinformációt segíteni.

Kiderült, hogy több busz is megy, naponta és az állomáson lehet rá jegyet venni.

Reggel fél ötkor a szomszéd szobában készülődött a koreai család, én is csöndben összeszedtem a cuccot és ötkor az ösvényen voltam. Addig akartam menni ma, ahonnan holnap egy jó menettel délutánra elérem Santiagot.

A kézi ruhamosás rendszere mindenhol egységes ezt a középkori zarándok hagyományokból őrizhették meg. Ugyanaz a fajta kőkád van minden szálláson egy hideg vizes csappal és van egy recés rész amin nyomkodni lehet a ruhát. Már megszoktam, de ha van lavór azért hozok meleg vizet a tussolóból, mert azzal könnyebb. 8-ra Melidé-be értem, egy nagyobbacska város,minden zárva volt, csak 9-kor nyit még a supermarket is. Utána megint árnyas út, erdők, mezők kicsi falvak következtek. A következő nagyobb hely, Azura nem nagy város de nyüzsgő központja van a zebránál egy rendőrnő irányította a forgalmat. Itt vásároltam a Dia-ban. Pregontono után megtartottam a fél egyes pihenőt most csak kekszet ettem, még diétát tartok a tegnapi nehéz gyomor érzés után.

Erre felé már tényleg gyakoriak az eukaliptusz erdők. Nagyon egzotikus látvány, csíkokban hámlik a kérge és lóg le a koronából mint a lián, csak a koalák hiányzanak. Vannak nagyon méretes fák is, egyik helyen egy harvestert láttam dolgozni.

Kb. háromkor Salcedánál jártam, ahol az útjelző 28 kmt jelzett a célig. Kis falu, itt csak egy szálláshely van, és mondta a néni, hogy sajnos teltház van. Mondom, hogy nekem nem kell ágy, csak zuhany és mosás. Szerencsém volt, mutatott a kertben egy helyet ahol felállíthatom a sátrat és az egészért csak 4 eurót kért. Akkor ma a sátor próba is meglesz, és nem hiába hoztam a hátamon 770 kilométert

 

 

Salceda-Santiago de Compostella 30. nap

 

Ezt az utolsó előtti beszámolót már a tengerpartról, Finisterrából (Világvége) küldöm, a tegnapi nap igen eseménydús volt, a naplóírás mára maradt.

Hétfőn 7-től volt vacsora, még óvatosságból csak fél menüt ettem. Jó lett volna egy leves, de könnyű étel csak saláta volt, úgyhogy azt kértem. 9-kor felállítottam a sátrat, a két sarkát a leander fához és a bárszékhez kötöttem ki, így jó stabil lett. Felfújtam a matracot, és a füldugóval negyed óra múlva aludtam. A jó levegő többet ért mint bármilyen kényelmes ágy. Korán keltem, csomagoltam és 7-kor már csak 21 k-t mutatott az útjelző. Ahogy világosodott egyre több zarándok lett az úton, mintha a földből bújtak volna elő. Valaki mondta, hogy itt a legtöbb helyen augusztusban adják ki a szabadságot és sokan megcsinálják a 100 km es szakaszt. Mentem, a sok friss ember tempója átragadt rám.

Lavacollában ami 12 km re van találkoztam Paullal. Örült, mert sikerült átszerveznie a dolgait, úgyhogy marad ideje a várost megnéznie. Ennek a falunak a neve lefordítva ‘fenékmosó’ mert az elődeim az itteni patakban mosakodtak ki, hogy tisztán érkezzenek Santiagoba. Annyira jól azért ez nem sikerülhetett nekik, mert a katedrálisban -hogy a szagukat elnyomja-használják a világ legnagyobb füstölőjét, a Botafumeiro-t , ami 100 kilo ezüsttel és tömjénnel együtt, a mennyezetről lelógatva lengeti 8 pap a templomhajó teljes hosszában. Ma már csak ünnepnapokon használják, jó lenne látni.

Fél 12-re Monte del Gozóhoz értem, ami egy kopár hegytető a város előtt.

Innen lehet először megpillantani a katedrálist ami tornyaival kimagaslik a város fölé. Eszembe jutott a vers, a Szent Jakabos képeslapról, ugyanígy éreztem ott.

‘A mennyei város ragyog feléje

Arra igyekszik, siet, hogy elérje

Oldalán tarisznya vállan a keresztje

Oda azt maga Isten helyezte’

II. János Pál pápa látogatásara kiépítették a helyet, szép parkos, létesült egy 400 személyes szállás is. 5 km még innen a város. A szép óvároson át értem el a katedrális előtti főteret. Egy boltíves átjárón keresztül lehet bejutni, ahol mindig egy skótdudás játszik ( legalább is minden videóban láttam). A tér és a templom méretei óriásiak. Rengeteg ember volt, a nap is tűzött rendesen, mivel ismerőst sem fedeztem fel nem sokat időztem, mentem a közeli zarándok irodába az oklevelemért. Jól szervezetten megy ott a munka, nem kellett sokat sorba állni, 30 ablaknál intézik egyszerre.

A katedrálist körbejártam, néztem, hogy a szent kapu a román kori épületen tényleg nyitva van, de ma még nem mentem be. Hátizsákkal nem is lehet, szállásom nincs. hogy letegyem, csomagmegőrzőt keresni meg bonyolult lett volna. Úgyis péntektől megint a városban leszek, majd lesz idő bőven rá. Most eléggé nehéz szállást találni, kell egy kis szerencse is hozzá. Én inkább úgy döntöttem még ma kimegyek a tengerhez, megnézem, megcsinálom az egy napos Finisterra-Muxia zarándoklatot és pénteken visszajövök, a buszom vasárnap innen indul úgyis Portoba.

A busz állomás a Pályaudvar mellett van. A menetrend nagyon fura, mintha titokban tartanák. Kiírva csak a következő félórában indulók vannak, más semmi. Végül az információnál a srác előhúzott a fiókból egy gépelt lapot és megengedte, hogy lefényképezzem. Eszerint egy óra múlva ment is egy busz Finisterrába amire váltottam jegyet. A busz menetideje három óra, mert dél felé indul, kimegy a tengerpartra és ott megy végig a halász és üdülő falukon át. 18 órára ra érkeztem meg és a megállóban találkoztam Violettával és Krisztával, a két lánnyal, akikel Saint Jeanban első nap a zarándok irodán is találkoztunk. Ez mintha egy keretet adna az eddigi 30 napnak. Kár, hogy nem volt idő beszélgetni mert ők meg szálltak fel a buszra:(

 

 

Finisterra-Muxia 31. nap

 

 

Ott fejeztem be, hogy leszálltam a buszról és találkoztam a lányokkal, bár csak pár szót váltottunk az derült ki hogy nem találtak szállást és átbuszoznak a szomszéd falut megnézni. Bízva a szerencsémben azért elindultam, van egy magyar szálláshely hátha tudnak tanácsot adni, legalább a sátrazáshoz. Sajnos teltház volt és a tulaj, aki esetleg segíteni tudott volna nem volt otthon.

Gondoltam megnézem a templomot, szokott lenni ott is néhol szálláshely. Éppen a mise végére értem oda, a zarándok áldásért beálltam a sorba. Itt úgy történt, hogy a pap két kezét a fejemre tette és áldást mormolt. Közben egy kórus énekelt gyönyörűen, később megtudtam, hogy egy New Yorki énekesek voltak. Mise után megkérdeztem az indiai kinézetű papot, hogy volna e lehetőség a sátrazásta, de mondta, hogy sajnos a faluban nincs parókia, de ismeri a szállásokat és megpróbál segíteni. Nagyon rendes volt, egyik helyen talált egy utolsó ágyat. Siettem az ‘el Espiral’ -ba amit egy egy barátságos srác, Krisztián vezet, segített másnapra Muxiában ágyat foglalni. A szállás jó volt, nem is drága és kínált adományos alapon reggelit is. Későn érkeztem, este már csak a kikötőt néztem meg. A 7 órai reggeli után indultam útnak, az utolsó 29 km várt rám.

Az első nap mióta itt vagyok, hogy nem száradt meg a mosott ruha, későn is teregettem, meg itt a tenger miatt párásabb a levegő, úgyhogy a hátizsákomra tűzve szárítottam tovább. A falu után elágazott az út de nem a tengeri panorámásat választottam mert még sürű köd volt.

Szép volt az út, fenyő és eukaliptusz erdőkön át vezetett, néhol ki lehetett látni a tengerre.

Ez a szakasz már nincs rajta a wise pilgrim telefonos alkalmazásomon, jó hogy otthon Ivi letöltötte az offline útvonalat, azon tájékozódtam. Délután beértem Muxiába, egy kedves halász városka, kicsit a Doc Martin helyszínre hasonlít. A szállás hiperszuper, 22. századi, még a wc ajtók is önmüködően nyilnak, nem a magamfajta régimódi embernek való. Személyzet sincs, telefonnal kellett volna becsekkolni, igazolványt szkennelni, meg fizetni, de ez nekem magas volt, úgyhogy felhívtam a megadott számot és megcsinálták manuálisan. Este kimentem a tengerparti templomhoz és a világító toronyhoz. Itt áll a Camino 0,00 km köve.

Megvártam a naplementét, ami most nem a tengerben tűnt el, hanem egy felhősávban, de így is szép volt. A zarándoklatomnak ezzel igazából vége. Az előbb a világítótorony mellett egy bácsi az útlevelembe belenyomta a ‘Finisterre, The End’ pecsétet. A további napok már inkább utazás, kirándulás, városnézésről szólnak. Csütörtököt Finisterrában tervezem pihenőnapnak, a világítótorony és a tengerpart környékén tölteni. Pénteken visszamegyek Santiagoba, (ahol már foglaltam szállást😊)a katedrálisban a misèn részt venni, átmenni a „Szent Kapun” és találkozom Isabellel, aki ekkor érkezik be és hozza El Acebó-ban felejtett  töltőmet és a Powerbankot. A postán is tervezek egy csomagot feladni haza, főleg azokat a dolgokat amit repülőre nem lehet fölvinni (túrabotok, bicska stb.) . Szombaton Santiagóban városnézés, vasárnap meg indul a buszom Portóba, ahol lesz egy napom szintén körülnézni. Ezekről már nem vezetem tovább a naplót.

Jó érzés volt, hogy otthonról követtétek az utamat, köszönöm. Buen camino!