1. nap , Lisszabon

 

A szokott időben felébredtem, bár itt még mindenki javában aludt. A hostel közönsége fesztiválozó fiatalokból áll, volt aki még nálam is későbben érkezett éjjel. A reggeli kávé és műzli után összepakoltam. A zokni nem száradt meg azok a zsákon utaznak  ma😂.

Este jó ötletnek tűnt 7,1 euróért 24 órás napi jegyet venni a metróra, de végül nem nagyon sikerült kihasználni. 

Reggel kinéztem a zöld metróvonalat magamnak, ami az óváros felé közlekedik, de a Sztájk vagy müszaki okok miatt ma nem közlekedik. Amúgy nincsenek nagy távolságok, fél óra alatt ott is voltam gyalog.  Elsőnek a híres Eiffel által tervezett liftet gondoltam kipróbálni mert Andrea írta olyankor nincs sorállás, (erre is érvényes a napi jegy) de valahogy ma a lift sem akart működni😂.

Sebaj, kívülröl is nagyon szép , legényképeztem és mentem tovább a tengerpart felé. Szent Jakab gondolhatta megtréfál, zarándok vagy hát gyalogoljál 😀. Egy kis boltba betértem vizet venni és megláttam a kedvenc itteni sütimet a Pasteos de Natát (amit az itteni Szent Jeromos kolostor szerzetesei találtak fel!), potom 0,51 euróért, úgyhogy ez lett a tízóraim🙂. 

Van a parton egy hatalmas tér, a Praca de Comercio, ha jól emlékszem a világon a legnagyobb tér, körbe palotákkal, másik oldalon meg a tenger. Csodás hely, készítettem róla egy kis videót is. De ide nem sikerül feltölteni.

Jobbra a túlparton a kitárt karú Krisztus, a Riói mása. Mellette a Golden Gate híd tervezőjének munkája, ugyan olyan mint az eredeti csak még hosszabb. A másik oldalon meg a kikötő.

A világ legnagyobb hajói kötnek itt ki, egy ilyen úszó vàros most is ott horgonyzott.

A partról már megpillantottam a Sé katedrálist, ami a Camino Portuguese kiinduló pontja. Meredek zegzugos utcácskákon lehet feljutni. 

Nagyon szèp, hasonló a Portóihoz, annak is Sé a neve. Hivatalosan csak 10-kor nyit, egy kis rész volt csak megnyitva. Be mentem egy imára, akik most ezt olvassátok mind benne voltatok🙂. 

Nem messze van a Santa Luzia monostor, aminek a tetőteraszáról pazar kilátás nyílt a városra. Ide kapaszkodik fel a 28-as retro villamos amit gondoltam délután kipróbálok mert érvényes rá a jegyem és kimegy a híres Belém toronyig és a felfedezők emlékművéhez is. Mivel a kék metróvonal egyik megállójához értem, felszálltam rá és kimentem a Decathlonhoz. Amint írtam most nem hoztam a Fizan botjaimat, hanem vettem kettő 6 eurósat a Dekában, ha nem is tudom hazahozni az sem baj. 

Visszaszálltam a kék metróra, de addigra már ott is fennakadások voltak, vagy három járat kimaradhatott annyian vártuk. Lehet hogy ez is amolyan szrájkos forgalom lassítás. Ha már ilyen szerencsésen felfértem rá ki is mentem a Santa Apollónia vasútállomásig, ahonnan a délutáni vonatom indul megkérdezni nem marad e ki a járat, mert küldött emailt az Omio, hogy informálódjunk előre a járatok indulásáról mivel augusztus 6-ig sztrájkok vannak. Az enyém nem maradt ki, de ha már ott voltam átcseréltem a jegyet egy korábbi vonatra, amivel még úgy Tomárba érek, hogy a Templomosok kastélyát meg tudjam ma nézni. 

Szép ez a városnézés is, de türelmetlenül várom már, hogy mielőbb a Caminón legyek. Az állomáson megint összefutottunk Reginával, sőt lehet hogy Fatimában is még látjuk egymást, bár ő nem zarándok úton van hanem fesztiválozik. 

Igy a vonat indulásig már nem maradt túl sok idő, a 28-as villamos megállója innen eléggé messze esik, úgyhogy a délutáni program környékbeli séta lett. Persze itt is gyönyörű helyeket láttam, rengeteg tengerpartot, óvárosi sikátort , azulejó díszítést és templomokat. 

Már felismerem a Manuel építészeti stílus jegyeit, amit legszebben a Tomári Templomos Lovag kastélyon tudok majd megmutatni.

Gyorsan eltelt az idő, a vonat pontosan indult. A vasút meg az egész város általában is szép tiszta, kultúrált minden. Nagyon sok az afrikai, de jól beilleszkedtek jól öltözöttek, dolgoznak és boldognak tűnnek. Megérkeztem Tomárba, hatkor zárják a várat, sietek hogy zárás legyen egy óra időm legalább megnézni.