18. Nap. Monostere d’Escayrac-Lauzerte

 

Az eddigi tizenhat nap legegyszerűbb szálláshelyén, a d’Escayrac-i monostorban töltöttem az éjszakát, amely mégis az egyik legemlékezetesebb marad számomra.

Christine és René Bretagne i önkéntesek ,egy hete vannak még csak itt szolgálatban , de szívvel-lélekkel teszik a dolgukat.

Maga a szállás nagyon szerény ,de azért minden szükséges berendezéssel rendelkezik.

Mikor megérkeztünk Krisztina már a vacsorához valókat készítette elő. Rajtam kívül Még két zarándok érkezett : Gréta Németországból és Klement

Gyorsan sorban lezuhanyoztunk, mert René kedvesen felajánlotta, hogy átvisz minket kocsival a szomszéd faluba a hat órakor kezdődő zarándokmisére. Ott minden nap van zarándokáldás, és most figyeljetek: középkori hagyomány szerint a szertartás része a lábmosás is! Ilyennel eddig csak a francia úton, a San Nicolás kápolnában találkoztam.

Heten gyűltünk össze zarándokok a környékbeli szálláshelyekről. A pap felolvasta a nevünket, majd bejegyezte egy nagy könyvbe, amelyben minden nap rögzítik a részt vevő zarándokokat . Aztán jelképesen az egyik lábunkra csorgatta a vizet és megtörölte. 

Nagyon meghitt szertartás volt örülök hogy részt vehettem.

Ezután következett a vacsora: előételnek sárgadinnyét kaptunk, majd nagyon finom pizzát. A főfogás egy lecsószerű étel volt, amelynek talán cukkini alkotta a legnagyobb részét, krumplival kiegészítve. Desszertnek pedig egy madártejhez hasonló krémet tálaltak, amelyet áfonyával szórtak meg.

francia 

A szálláshely adományalapon működik: a falon elhelyezett ládába ki-ki annyit tesz, amennyit tud. Én a másik monostor szokásos tarifájának megfelelő összeget hagytam itt, jó érzéssel, mert látom, hogy valóban értékesen használják fel.

Házigazdáink Bretagne-ból valók, így bizonyára magukkal hozták az ottani szokásokat is. Krisztin mesélte, hogy mivel szűkös a költségkeret, a vacsorát főként a ház körüli terményekből igyekszik összeállítani – és minden igazán ízletes volt. Az asztalra még a Bretagne híres különlegessége, a sós vaj is felkerült.

A vacsora után még egy közös programot szerveztek amint az egyházi szálláshelyeken Spanyolországban is szokásos ,átmentünk a kápolnába és egy kis esti imát mondtak és néhány dalt el énekeltek❤️

Ilyen szívélyes házigazdákkal nem találkoztam még a két hét alatt. Együtt reggeliztünk 1/2 7-kor . Utána kikísértetek minket az elágazásig ott még egyszer áldást mondtak és így indították útnak.

Ma is végig kísértek a szép , elgondolkodtató idézetek. Például ez tetszik:

“Az alázat sebezhetetlenné tesz”

- Eschenbach-

Ennél a táblánál érjük el a Le Puy-Saint Jean Pied de Port út felét! Szóval kb. az egész Utam negyedénél járok😊. 

Az első város 6 km után Monque. Szép kis város, sok kis helyi üzlettel . Az élelmiszer boltban vettem bagettet és gyümölcslevet. A városnak régi temploma van és egy hatalmas torony amibe fel is lehet menni, de most nekem kiesett az útból , ez kimaradt. 

A torony jobboldalt

Levendula mezők sajnos már le virágzottak. Szép lehetett a nyár elején.

Ez nem tudom miféle kukorica lehet ,nagy virágzata van. Őt gyanúsítottam azért mert reggel óta viszket a szemem és szénanáthám van,  de most megvan a tettes. Itt is terem a parlagfű.

Delelő nyáj,  utána egy szép víztározó tó következett. 

És árnyas ösvények, a zarándokok álma.

Jól esett ma is a séta, a szép meleg időben. Ma keverék francia -angol nyelven foglaltam még szállást Serge Gitejében, de holnaptól talán visszatér a jó idő és elővehetem újra a sátrat.  A távolból a hegy tetején feltünt Lauzerte.