6.Nap. Nasbinals-Saint-Come-d’Olt

 

A városba érve egyenesen a szálláshelyre igyekeztem. A NADAL zarándok egyesület tartja fenn, egyszerü, de szép és tiszta . Nagyon kedves idősebb önkéntesek dolgoznak itt, mondták hogy találok boltot és pékséget is a templom közelében. 

Kényelmes a szoba , hárman vagyunk csak a 8 ágyasban. Egyedül a henger párnákkal nem tudok megbarátkozni,  de franciaországban ez van elterjedve. 

Zuhanyozás és mosás után megnéztem a konyhát találtam evőeszközöket és mikrót olyan mint Spanyolországban egy municipal szállás , konyha nagy ebédlővel.

Saugues-hez hasonlóan Nasbinals története is is Julius Caesar látogatásának idejáre nyúlik vissza. A lenyűgöző 11. századi, román stílusú Église Sainte-Marie központi helyen áll, Szent Rókus szobrával és egy gyönyörű nyolcszögletű harangtoronnyal. 

. Egy emlékmű Pierrounet-nek, egy 19. századi helyi hősnek állít emléket. A pásztorként született , a helyi legenda szerint egy nap megállt, hogy megjavítson egy megrongálódott útszéli keresztet. Egy rövid imát követően választ kapott: „Pierre, te mindent megjavítasz, amihez hozzáérsz.” És valóban, meg is tette. évente több ezer beteget kezelt, emberek és állatok csonttöréseit egyaránt meggyógyítva.

Szobatársamat a baszk Johnt  már ismerem egy kávézó helyen találkoztunk egyszer, de most volt alkalom vele beszélgetni és nagyon kedves embert ismertem meg. Ő is nemrég ment nyugdíjba és szakaszonként járja a Camino-t . Spanyolországi baszk , mert hogy vannak franciák is . Nagyon érdekes nemzet , sokban hasonlítanak a magyarokhoz. Pl. A ragokat a szó végére teszik mint mi , az összes többi nyelv elöljárószóval képezi.

Induláskor magyarul köszönt jó utat!

A város pici, fontosabb intézmények a templom köré telepúltek. . A kis bolt nagyon jól felszerelt , főleg helyi termékeket árusít . Rengeteg féle sajt és hús készítmény volt én a hűtőpult ban megláttam az Aligot-ot és tudtam , hogy ma is ez lesz a vacsora tegnap nagyon ízlett. A mikrózni ki tudom a konyhában.

Utána átmentem a szemközti ‘Boulongeri’-be nagy sorban kellett állni de megérte , fantasztikus ropogós bagettet vásároltam 1 €-ért. 

Így nézett ki a vacsorám 😋:

Reggel Johnnal egyszerre keltünk ötkor, a cuccomat levittem az ebédlőbe és ott csomagoltam össze kényelmesen. 

Kávézás és műzli után hatkor indultam el , ma valahogy sötétebb volt hatkor , talán a borús idő miatt A városból kiérve egy szép bükkösökben haladt keresztül az út.

Aztán megint a tegnapi tájkép fogadott kő falak és legelők . Az útikönyvben úgy néztem ma az út lefelé visz,  lemegyünk a fennsíkról ezért hosszabb távot terveztem

Még korán reggel beiktattam egy kis kitérőt egy elágazásnál . El voltam gondolkozva, nem figyeltem és szépen lesétáltam a lejtőn . Örültem milyen jó lefelé menni,  5 perc alatt lent voltam ott nézem a térképet hogy nem jó helyen vagyok irány vissza fölfele 15 percig tartott ugyanaz az út. 

Nasbinalsban él egy helyi legenda . A város közelében található egy különös kő, amelyről azt mondják, hogy démoni erők lakják. A pásztor egyik este észrevette, hogy a nyája nyugtalanul viselkedik, és hirtelen megjelent előtte egy hatalmas, fekete alak.  Imádkozni kezdett, és a démon egy sziklába kövült. Ezt a követ ma is meg lehet találni a környéken, és a helyiek különösen babonásak vele kapcsolatban. Sok kő mellett elmentem, de nem tudtam beazonosítani. 

Ma főleg magánlegelőkön keresztül vezet a “Chemin”.  kiskapukon kell keresztül haladni és a tehenek között haladni tovább. Nagyon barátságosak , nem kell félni tőlük.

Ez a kedvenc zármegoldásom:

Az első város ahova 9 Óra körül beértem Aubrac . Csak  pár házból áll, de nagyon szép régi kő épületek . Van természetesen román kori temploma  és a városközpontban itt is áll egy ‘angolok tornya’ ami zarándok szállásnak van kialakítva. Sajnálom is hogy nem ide jött ki a az esti tartózkodásom mert Peti meg András meséltek róla mennyire hangulatos.

A város elött áll a “Három püspök keresztje:

Egykor fontos megállója volt a zarándokútnak,  zarándok korház is állt itt. A templom harangjának a neve: “Az elveszettek harangja “ ködös időben  Aubrac fennsíkon eltévedt zarándokoknak  harangszóval jelezték a város irányát.

Ez egy vizimalom romja lehet , előtte ott csörgedezik a patak

Az út többnyire ilyen szép erdős ösvényen ,kő falak mellett vezetett . Lefelé néhol kicsit nyaktörően köves volt

Aztán nemsokára a következő város Saint Chély d’Aubrac Hasonlóan bájos régi város központ ősi

A városra visszanézve ilyen gyönyörű képet mutat

Aztán megint kicsit felfelé visz az út szép gazdasági erdőn keresztül Bükkös fenyvesben ,  otthon, a Magas Taxi Grófi úton érzem magam

Már nagyon jól esne egy délutáni kávé gondoltam Lestrade falucskában A kanyar után mindjárt egy kis garázs szerű épületben zarándok pihenőt alakított ki , becsület kaszás kávét lehetőségekkel. Ugye hogy, csak kívánni kell és máris teljesült.

Leérve a Tölgyes zónába a táj is kisimult ellaposodott.

Fél öt volt már amikor megpillantottam Saint-Come-d’Olt városát. Teljesen egyedi, semmivel össze nem téveszthető a templomának az a bolondos csavart tornya.