2. Nap, Saint-Privat d’Allier-Saugues

augusztus 18, 2025

2. Nap, Saint-Privat d’Allier-Saugues

Még az Út történetéhez tartozik, hogy A 950 ben Gothescalk püspök volt az első zarándok, aki Le Puy-en-Velay ből nagy kísérettel Santiago de Compostelába ment. Ezzel erősíteni akarta a kapcsolatot Le Puy, és a spanyol szentély között. Majd 962-ben a Saint-Michelnek szentelt kápolnát felépítette a város vulkáni sziklájára.

Le Puy-t Mária városának nevezik mert a hagyomány szerint az itt álló megalitikus korból származó “dolmen” , -áldozati hely-en megjelent Mária. A katedrálist ez a kő köré építették ma is ez az oltár.

Kihasználva a jó időt erre a napra is kempingezést terveztem, nem messze a központtól van egy minden igényt kielégítő Camping. Sok zarándok látogatja, 4,5 euró csak a díja.

Saint-Privat d’Allier óvárosa is eredeti középkori , vulkanikus kőből épült román stílusú temploma a 12-13. századból származik, bár kápolnáinak nagy részét később építették, köztük egy sírkamrát és egy mauzóleum kriptát az északi oldalon. Magas sziklán álló erődítmény veszi körül.

Mikor bementem a templomba két lány gyönyörű szépen énekelt az oltár előtt. Hallgattam őket egy darabig.

Vasárnap lévén minden üzlet zárva volt, pedig itt van Haute-Loire megye legjobb hentesüzlete, de most nem tudtam kóstolni.

A főutcán lévő pizzéria működött csak. Láttam ott ülnek a zarándokok. Mivel nyolc óra elmúlt, vegyes salátára gondoltam, ami már meghaladja a szókincsemet de a többiek segítettek még azt is tisztázni , hogy mi legyen rajta. Finom lett a végeredmény.

A reggel ötre húztam fel az ébresztő órát , a sátorbontás most már gyakorlottabban ment és készülődés után hatkor sikerült elindulni . Szeretek a derengő hajnalban indulni , hallgatni az első kakas kukorékolásokat és látni a napfelkeltét.🥰

A ‘chemin’ itteni szakaszain többnyire köves a talaj. Szép a vonalvezetés és álltalában kerüli az aszfalt utakat.

Nagyonbbrészt szép, természetes fenyveserdőkben haladok 1000 -1200 méter körülvannak a magasabb részek meredeken haladunk a folyó felé. Közben egy szakmai érdekességgel is találkozom a kitermelt fenyőrönköt itt helyben felfűrészelik valahogy . Ilyen technológiával ritkán találkoztam eddig.

A francia utakon nagyon kulturált vécék mosdók vannak kihelyezve , és szépen karbantartva ez például a 43-as számú . Tegnap is több helyen

Teljesen kivilágosodott mire Rovhegude festői Szent Jakab kápolnájahoz értem . Nyitva volt , mint eddig minden templom ahová benéztem. Tiszteletben tartják a kegyhelyeket, nincs rongálás.

Fölötte a sziklán magasodik egy őrtorony romja.

Meredeken visz le az út a kápolnától a folyó felé az erdőn keresztül mögöttem nagy robaj hallok . A tegnap megismert német Elisa esett el a lejtőn a vizes üvege 30 méterre , csaknem a lábamig gurult . Szerencsére nem sérült meg. Segítettem neki feltápászkodni , vigyázni kell nagyon ezen a köves, meredek talajon.

Monistirol d’ Allier ig beszélgettünk, leirhatatlanul győnyörű a táj, sajnos a képek nem adják vissza a sziklák méreteit a lejtő meredekségét.

A városkán folyik keresztül az Allier folyó az Eiffel által tervezett hídon kelhetünk át rajta.

A falu falucska túlsó végén az epicerie-ben vettem egy kis rövid bagettet és egy banánt majd folytatódott az út most már hegynek fölfelé.

Fél kilómétert sem mentem, itt áll a sziklába vésett Madeleine kápolna. Különlegessége a fekve olvasó Mária szobor is.

Megfordult már a fejemben ha egyszer megöregszem kiülök egy ilyen Food trackkal valahol a Camino mentén és várom a zarándokokat.😀

Ezen az egykor vad vidéken a 18. századi Franciaországban, egy “Sátán kutyája “ szerű titokzatos szörny tartotta rettegésben a falvakat: a Gévaudani Fenevad. 1764 és 1767 között több mint száz emberre támadt, főleg asszonyokra és gyerekekre. A túlélők egy hatalmas, farkasszerű lényt írtak le, amely mindig az áldozata nyakat célozta, különös vérszomj hajtotta..

A király vadászokat küldött ellene, de a bestiát nem tudták elejteni. Végül 1767-ben egy paraszt, lelőtt egy óriási farkast. A támadások ekkor hirtelen megszűntek.

De hogy valóban ez volt-e a rettegett Fenevad, senki sem tudja biztosan. Egyesek farkasnak, mások hibridnek, sőt némelyek haramiáknak tartották. Így vált a Gévaudani Fenevad története a francia legendák egyik legsötétebb és legizgalmasabb fejezetévé.

Ma Sauvageben van róla kiállitás, múzeum, szobrok, minden, az idegenforgalom erre épül főleg.

Nemsokkal ezután Eduárddal találkoztam . Kedves ember Párizsban egy bankban dolgozik és a Vezeley ből indulva tart Santiago felé több szakaszra osztva . Tavaly csinálta meg az első szakaszt Le Pu ig.

Az útikönyv térképén már jó előre otthon bejelöltem hogy az Áfonyás tortát ebben a faluban muszáj lesz megkóstolni . Valahol olvastam, hogy híres. Tarta Mirtyll a neve és valóban fantasztikus volt egy kávéhoz.