-1. nap – Utazás Taizébe, Lyon.

 Valahogy mindig érkezik egy apró jel vagy belső sugallat már az előző évben, hogy merre hív majd a következő út. Most is így történt. Először a Taizé közösség egyszerű, szép énekes imái érintettek meg, aztán lassan egyre erősebb lett bennem az érzés, hogy egyszer el kell jutnom erre a helyre.

Az is különös egybeesés, hogy Taizé éppen a franciaországi Camino egyik útvonalán fekszik. Így szinte magától formálódott a terv: egy hét lelki elcsendesedés után összepakolok, és innen indulok tovább a tavaly már megismert Le Puy felé — és talán még azon is túl.

Péntek délután jó korán kimentem Ferihegyre. Szeretem figyelni a repülőtéri nyüzsgést, az induló és érkező embereket, mintha kicsit kívülről látnám az egészet. Ilyen pillanatokban érzem igazán, hogy az én Caminóm már ilyenkor elkezdődik.

Most nincs bennem különösebb terv vagy elvárás. Inkább csak egy csendes, nyugodt várakozás: vajon mit hoz majd ez az út, kiket sodor elém az élet, és mit tanít nekem. Bármi is érkezzen, szeretném nyitott szívvel fogadni. 

Fél kettő körül kerültem ágyba, de az éjszaka meglepően jól telt. Egész kellemes hostelt sikerült találnom.

Reggel nyolc körül kényelmesen lementem a konyhába reggelizni. Az otthonról hozott maradékokat ettem meg, aztán útnak indultam. 

Délelőttre csak egy kisebb sétát terveztem Lyonban.

Először sajnáltam, hogy „elveszik” egy fél nap, mert Cluny felé csak délben indul az első vonat, de utólag már örülök neki. Lyon nagyon szép város.

Lesétáltam a folyópartra. Hosszú, kellemes sétány húzódik végig mellette, sokan futnak, bicikliznek, beszélgetnek. Átmentem a Pont Valentré hídon, majd a kisebbik folyó fölött is, és besétáltam az óvárosba.

Megnéztem a Place Bellecourt, Lyon hatalmas főterét. A város nagyon tiszta és rendezett, sok a zöld park és a nyugodt tér.

A város fölött magasodik a híres bazilika is, de most arra már nem maradt időm.

Helyette bementem a lyoni székesegyházba, a Cathédrale Saint-Jean-Baptiste-ba. Az építése a 12. században kezdődött, és csaknem négyszáz évig tartott. Ezért különleges, mert több korszak stílusa is egyszerre látszik rajta. 

Különösen híres a 14. századi csillagászati órája.

Itt pillantottam meg az első kagylójelet is az úton.

Visszafelé a folyóparti termelői piacon jöttem át. Vettem tízóraira egy croissant-t, de szinte minden kapható volt ott — sajtok, gyümölcsök, péksütemények, helyi finomságok.

A vonatom fél egykor indult Bourg-en-Bresse felé, ott vonatpótló buszra kellett átszállnom Mâcon-Ville-ig. Ha minden jól megy, a 701-es busszal este hat körül érkezem meg Clunyba.

Cluny ma már csendes kisvárosnak tűnik, pedig olvastam, hogy a középkorban Európa egyik legnagyobb szellemi központja volt. Kíváncsian várom, milyen lesz megérkezni oda.