4. Nap Bakonybél-Bakonyszentlászló

 2024 március 15.

Nagyon vártam már, hogy folytathassam az ősszel elkezdett Camino Benedictus utamat. El is érkezett az idei év első hosszú hétvégéje, úgyhogy felkerekedtem és célba vettem Bakonybél-t, ahol novemberben az Utamat abbahagytam. Az eljutás nem egyszerű a kis bakonyi falucskába, három vonattal és egy buszjárattal utazom odáig. Hogy ma még megtegyek egy szakaszt jó korán indultam otthonról a 4.20-as vonattal. Kelenföldön a Bakony Intercityt kényelmesen elértem még volt idő a Fornettiben kávézni is🙂.

Az utazás kényelmes volt, de jó hogy hoztam a fülhallgatót😀mert egy zajos kéktúrázós csapat töltötte meg a vonatot. 

Zircre érkezve több mint egy órám volt a busz indulásáig. 

A nemzeti ünnep miatt minden zárva volt, viszont szépen sütött a nap , hát leültem az apátság parkjába. 9.00-kor láttam hogy kinyitják a Természet tudományi múzeumot. 

Mivel még mindig fél órám volt indulásig gondoltam benézek. Jól is tettem mert a kiállítás nagyon szép volt.  A Bakony hegyeiben  talált mamutok csontvázai is itt vannak kiállítva. 

A busszal innen már fél óra alatt Bakonybélbe értem. Az  apátságban kértem a kedves szerzetesektől egy pecsétet az útlevelembe és 10.00-kor már a fésűkagylókat követve az úton voltam. 

A táj a tavalyihoz hasonló,  zárt bükkös erdő erdei makadám- és földutakon vezetett. A völgyek üde talaján medvehagyma zöldellt minden felé . Nagyon népszerű lett mint ételizesítő, sokan gyűjtik, de mifelénk nem terem. 

Egy erdei rakodón pihentem meg és az otthonról hozott szendvicseket megettem. Jól esett a pihenés, a csípőm kicsit meghúzódott a múltkori jógaórán, de eddig egész jól bírta (lekopogom)

Szépen sütött a nap,  mindenhol tavaszi virágok nyíltak és a madarak énekeltek. A szártalan kankalin ritka védett faj. Most itt rengeteget láttam. 

Az út egyik helyen bronzkori a halomsírok mellett halad el. Ezek a régi népek úgy temetkeztek el mint az egyiptomiak csak kisebb méretű földpiramisok alá. Ezen a helyen több száz ilyen domb  megőrződött a 3500 év alatt. 

 

Fenyőfőn reménykedtem , hogy valami nyitva lesz, mert a vizem is elfogyott de nem volt semmi még nyilvános csap sem. Végül egyik háznál, ahol kint ácsorogtak kértem , hogy töltsék meg az üvegemet. 

Innen már egy óra sétával elértem Bakonyszentlászlót ahol az éjjeli szállást foglaltam magamnak. Ez az utolsó szakasz volt a kedvencem, fenyvesben halad az ösvény A  falu előtt egy villanypásztoron kellett átbújni, valaki előttem már szerencsére leföldelte. Szép kis hegyi falu, mint nálunk Kóspallag. 

Még két extra kilométerrel megtoldottam a mai Utamat , mert elnéztem a szállás címét a szálláslista táblázatában és elmentem a falu másik  végre, majd vissza. Megvárakoztatva így kedves házinénimet, akitől megtudtam hogy az ő fia is erdész. Megkaptam az újabb pecsétet a kredenciálomba, én meg birtokba vettem a hét személyes zarándokszállásomat mely most csak az enyém.