12. nap Vilanova de Aurosa- O Framelló

Délután a közeli boltban vettem cézár salátát, gyümölcsöt és másnapi szendvicsbe valókat. A salátához zacskós levest főztem. Jó kis ebéd lett. 

Egy nagy kört mentem a városkában , a templomban kértem pecsétet és beültem kicsit a szentség imádásra.

Megnéztem a kikötőt és beültem egy kávézóba egy koffeinmentes kávéra. 

Közben telefonált a hajótársaság, hogy negyed órával előbb indul majd a reggeli hajó, 7 óra helyett 6.45-kor, de legyünk kint 6.35 re a kikötőben. A jegyet tegnap vettem telefonnal, 25 euróért visznek el Padronba, az kb. másfél órás út. 

Megkerestem honnan indul a hajó. 

Az indulás a dagályhoz igazodik, azért változó a menetrend is.

Reggel a szállásról a legtöbben a kikötő felé indultunk, néhányan aludtak csak tovább akik a 9-óraira kaptak csak jegyet. 

A hajón elhelyezkedtünk, a kapitány bemutatkozott, Santiagónak hívják. Elmondta, hogy mit fogunk látni. A segédje teát és croasant kínált körbe. 

A hajó korszerű nagyon, kapitányi híd mellett ülve láttam a navigálást a hajók és zátonyok közt olyan volt mintha videójátékozna. 

A tengeröböl után a folyón haladtunk felfelé. A parton 12 helyen állnak 12. századi kő keresztek, ahol állitólag kikötöttek és megpihentek Szent Jakabék. A hármas keresztnél meg is álltunk kicsit.

Kicsit később elértük a Nyugati Torony romjait. Ezt olvastam a könyvben is, hogy ez a torony füstjelekkel jelzett a hajósoknak, ha valami veszély volt kalózok vagy banditák például. 

Aztán kikötöttünk. Úgy terveztem tovább megyek innen még 10 km-t és akkor holnap korán Santiagóba érek. De Padronban muszáj megnézni a templomot és begyűjteni két pecsétet a compostellába, valamint kiváltani a Padrónellát. Ami egy oklevél, hogy itt jártál.

A magyar lányoktól elköszöntem, Bea ma bemegy Santiagóig, Kata is hosszabb utat tervezett mint én. O Framellóban ír az alkalmazás egy 8 eurós municipal alberguét. Innen Santiagó csak 13,5 km lesz másnap. 

Soniával a portugál peregrinával várakoztunk 10 óráig, hogy kinyisson  a templom. Ő is Framellóba tart és a spanyol tudásával nagy segítségem volt. 

 

A templomban megkaptuk a pecsétet és megtekinthettük a nevezetességet. Az oltár alatt van beépítve az eredeti kikötői kő, amelyhez az apostol csónakját kikötötték. 

Innen a Turista informácios irodába mentünk az oklevélért, majd át a turista és papírboltba tokért. Én nem vettem tokot, viszont kaptam a túrabotom végére gumikat, aminek nagyon örültem. Lisszabon óta az aszfalton , betonon hangosan kopogva mentem, mert a gumikat otthon felejtettem. 

Aztán neki indultunk a mai rövid távnak. Az eső hol eleredt, hol elállt. Legalább háromszor vettem föl-le a poncsót. 

Szép az út. Iria Flaviában egy Nóbel díjas spanyol író José Cela van eltemetve, láttuk a szobrát, sírját egy nagy olajfa alatt és múzeum is volt. 

Capellaniában is nagyon szép templom volt, olvastam hogy itt van a rabszolgák szentélye. De most zárva volt.

Szép erdős részen át jutottunk el O Framellóba. Az albergue a település túlsó végén van. 

A szállás jól felszerelt, aminek örülök, mert akkor mindent kimosok ma géppel, és megszárítom. Ebben az esős időben úgyse száradna meg. 

Bolt nincsen, a konyhában meg edény sem. Úgyhogy az önkéntes által ajánlott bár-étteremben vacsorázunk majd. Remélem lesz Padron paprika.