-2. Nap, Utazás, Porto

 Igazából a Camino ösvényére csak vasárnap lépek majd, de ma már elkezdem a naplóírást. A jegyzeteket eredetileg csak magamnak szántam, hogy emlékezzek a helyekre, személyekre és a fiúkat tudósítsam róla hogy jól vagyok🙂. De aztán rájöttem hogy mennyire igaz a közmondás: “A megosztott öröm kétszeres öröm.” Így lett belőle blog. 

A gép délelőtt indult, kényelmesen utaztam ki a Liszt Ferencre, bőven volt idő kávézni, nézelődni, a Camino elkezdődött én minden percét élvezem, még a kávézást is a terminálon 🙂. A repülést is szeretem, bár most legtöbbször fehőbe repültünk.

Háromra már Portóban voltam.  Az első Caminós csoda már itt várt rám a zarándokszálláson, az Út elején. A jótett helyébe… Tavaly a túrabotjaimat egy zarándoknak adtam az út végén, most egy pár ugyanolyan túrabot várt rám az alberguéban. Igaz, hogy a kedves Muxiai Benedek Rózsa küldte elém, (magamban el is neveztem a zarándokok őrangyalának) , de akkor is ez itt így működik😀 

Az önkéntesek kedvesek, az albergué tökéletes úgyhogy ez a Camino is jól kezdődik🙂. 

Miután elhelyezkedtem, tettem egy nagy kört a városban.  Ez a harmadik alkalom, hogy itt megfordulok. A Francia Útról innen repültem haza és akkor volt időnk elég alapos városnézésre Zsófika talpraesettségének köszönhetően. Tavaly nem aludtam itt, csak keresztül haladtam. Most a délutánba annyi fért bele, hogy lementem a folyó felé , az emeletes Lajos híd alsó részén át a túlsó partra onnan fel a várba ahonnan mindent belátni és a felső hídon jöttem vissza. 

Útközben beszereztem a Pingó Dolche szupermarketben a pipere cuccokat, amit nem akartam itthonról cipelni. Szappan, naptejet meg ilyesmik, meg reggelihez a műzlibe valót. Olvastam hogy ennek az üzletnek a legjobb a háztartási részlege. Kaptam is mindent. A kedvenc sütim akciós volt éppen.

Meg vacsoráztam egy autentikus portugál helyen, caldo gallegó jellegű levest, meg valami hasé szerű hússal töltött ételt, nagyon finom volt. 

Szerettem volna igazi portóit kóstolni hozzá, de ott nem volt így Vinho verdét kértem, aminek igazából kicsit északabbra van a borvidéke, Ponte de Lima felé, amerre megyek majd. 

Itt a Duró völgyében a portóinak van hazája.

június ban,Szent János napkor nagy fieszta is van, a boroshordó szállító hajók versenyeznek.

Az 1600-as években az angol kereskedők portugáliai borimportőrök lettek, mert a spanyolokkal háborúztak ebben az időben. Azonban eleinte gyakran megecetesedett a bor a tengeri utazás során, ezért új technológiát találtak ki itt Duro völgyben, amely abból áll, hogy a bort alkohollal dúsították, és így tartósabb lett. 

Ez a város csodaszép, mindíg meglep valamivel

Igyekszem vissza a szállásra és a járdán már Caminó jelekkel találkoztam